Nagyváradról a jelentős karrier felé

Pap István

Az esemény szervezője, Zatykó Gyula beszélgetett a vár F. épületében az első vendéggel, az 1951-ben született Fodor Sándorral, aki 1980-ig élt Nagyváradon. Abban az évben turistaútlevéllel kiutazott Izraelbe, de onnan nem haza jött, hanem Bécsbe, ahol politikai menedékjogot kért. Mivel azonban akkoriban zajlott Lengyelországban a Szolidaritás Mozgalom által kirobbantott politikai lázadás, ezért Bécset ellepték a lengyel menekültek, neki pedig nem adtak politikai menedékjogot. Ekkor fordult az ausztrál nagykövetséghez, ahol készséggel segítettek neki, még az ausztráliai repülőjegy árát is ők fizették. Már szinte megérkezése pillanatában kapcsolatba került a Melbourne-i magyar közösséggel, amely az egyik legerősebb volt Ausztrália szerte. Elmondta, hogy a kontinensen mintegy 60 ezer magyar él, közülük 20-20 ezer él Melbourne-ben és Sydney-ben, az ország két legnagyobb városában. Fodor Sándor 1981-ben érkezett Ausztráliába, annak az évnek az októberében adták át a Melbourne-i magyar központ első termét. Az építkezés folyamatosan zajlott és idővel ez lett a legnagyobb magyar kulturális épületkomplexum a Kárpát-medencén kívül. Az ausztráliai magyar közösségi életben 2006-tól vállalt meghatározó szerepet, amikor is megszervezték az 1956-os magyarországi forradalom ötvenéves évfordulójára emlékező eseménysorozatot. Megválasztották a Magyar Ház Szövetkezet igazgatócsoportjába, 2010-ben megalapították a Victoriai Magyar Tanácsot, melynek ő lett az elnöke, 2011-től pedig a magyarországi Diaszpóra Tanács ausztráliai régiós elnöke lett. Létrehozták az ausztráliai magyar szervezetek ernyőszervezeteit tömörítő Ausztráliai Magyar Szövetséget is, melynek szintén ő lett az elnöke. Tisztségeit 2017-ig töltötte be, abban az évben megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. Időközben visszaköltözött családjával Magyarországra, és bár Nagyváradra ritkán sikerül eljutnia, azt mindig is vallotta, hogy „Nagyvárad a világ közepe”.

A színész

A továbbiakban Kiss Törék Ildikó beszélgetett Kőrösi Csaba színművésszel, aki pályáját a váradi magyar színtársulatnál kezdte, de 1988-ban elhagyta Romániát, és később a veszprémi színházban futott be jelentős karriert. A színművész elmondta, hogy ő nem akart elmenni Nagyváradról, de kénytelen volt rá. Bécsbe került, és onnan ment vissza Magyarországra, ahol Marton László, a Vígszínház akkori igazgatója segítette abban, hogy a színészi pályán maradjon. Így került Veszprémbe, majd egy évet Zalaegerszegen színészkedett, hogy aztán újra visszatérjen Veszprémbe. Karrierje során számos darabban vett részt, ezek közül kiemelte a francia nyelvű Hamlet előadást Anca Bradu rendezésében, mellyel Franciaországban léptek fel, illetve felidézte azt a kétéves időszakot, amikor Németországban, Svájcban és Ausztriában turnézott megállás nélkül. Az ő nevéhez köthető a nagyvázsonyi és a sümegi lovagi varjátékok rendezése is. Az idén hatvanöt éves Kőrösi Csaba ebben az évben megkapta a Jászai-díjat, a veszprémi színház Petőfi-díját és az örökös tagságot, ugyanakkor nyugdíjba is vonult, de azért tovább játszik, már ki is van írva a következő előadásba. Ahogy maga Kőrösi Csaba humorosan összegezte a 2024-es évét: „Jászai-díj, örökös-díj, Petőfi-díj, nyugdíj”. A beszélgetés során a jelen levő váradi pályatársakkal együtt megidézett néhány régi közös emléket.

A sportdiplomata

Az esemény harmadik részében Szakadáti László sportdiplomata karrierjével ismerkedhettek meg a jelenlevők. Zatykó Gyulával beszélgetve Szakadáti László felidézte, hogy úszóként kezdte karrierjét Nagyváradon, de három évig a Bukaresti Dinamo sportolója is volt, majd Nagyváradra visszatérve vízilabdázott. Aktív sportoló pályafutásának befejeztével Békéscsabán edzősködött, majd felkerült Budapestre. Itt egy szerencsés véletlennek köszönhetően a Magyar Úszószövetség magyar válogatott úszócsapatának lett a technikai igazgatója, annak a válogatottnak, melynek többek között olyan klasszis úszók voltak a tagjai, mint Darnyi Tamás és Egerszegi Krisztina. 1991–1998 között a Magyar Vízilabda Szövetségnek volt először technikai titkára, majd főtitkára. Megjegyezte, hogy ebben az időszakban sok szép eredmény született, de olimpiai aranyat nem sikerült szerezni. „De amint elmentem onnan, az is meglett” – tette hozzá humorosan. Elmondta, hogy dolgozott a Magyar Televízióban is. Egy kiszállás alkalmával véletlenül egy autóba került Knézy Jenővel, a szintén nagyváradi születésű legendás sportkommentátorral, beszédbe elegyedtek, és egy adott pillanatban Knézy Jenő kijelentette: „Hétfőtől gyere be a stúdióba, te csinálod az angol futballt”. 

Szakadáti László tíz éven át dolgozott az MTV-nél, egy évig főállásban is volt a Telesportnál. A továbbiakban felidézte, hogy az Európai Úszóliga úgy döntött, hogy a vízilabda Európa Bajnokságot az összes többi úszó sporttól különválasztva rendezik meg 1999-ben, és őt kérték fel e sportesemény levezénylésére. Innen eredeztethető Szakadáti László karrierje a nemzetközi úszószervezetben, ahol tizennégy évig dolgozott, az első években mint a vízilabdáért felelős vezető, majd 2003–2013 között mint igazgató. Szakadáti László tíz éve az Omega időmérő cégnél dolgozik, és bejelentette, hogy még tíz hónapja van a nyugdíjazásáig, és miután nyugdíjba vonul, hazaköltözik Nagyváradra. Bejelentése tapsot váltott ki a közönségből. Szakadáti Lászlónak egyébként jelentős szerepe volt abban, hogy Nagyváradon felépült az olimpiai uszoda. Petru Filip akkori váradi polgármester szeretett volna egy új uszodát építtetni Nagyváradon, de mindenhol falakba ütközött. „Itt jöttem a képbe én, azt mondtam neki, hogy »én írok neked egy levelet, hogy két év múlva a városban junior vízilabda EB lesz, és te lobogtatod ezt a levelet, hogy neked határidőre uszoda kell«. Ennek nyomán meglett az uszoda, és tényleg lett junior vízilabda EB Nagyváradon” – fogalmazott Szakadáti László. Elárulta, hogy eleinte az úszószövetségnél nem is tudtak az ő leveléről, és az elnökség annak az ötletnek sem örült, hogy itt ilyen rangos sporteseményt szervezzenek, már csak azért sem, mert azt sem tudták, hol van Nagyvárad. De végül sikerült az elnökséget meggyőzni erről, és a nagyváradi torna olyan jól sikerült, „hogy utána már mindenki ide akart jönni” – tette hozzá. Szakadáti elárulta azt is, hogy ő beszélte rá Kovács István neves magyarországi vízilabdaedzőt arra, hogy legyen a román válogatott szövetségi kapitánya, és ez jó választásnak bizonyult, hiszen a román vízilabdacsapat Kovács István irányítása alatt kijutott az olimpiára. Legvégül, mintegy zárszóként a sportdiplomata elmondta: „Öt országban éltem és mégiscsak idegen leszel, nem leszel része annak a társadalomnak soha. (…) Nagyváradiak vagyunk és ide tartozunk. Képzelődhetünk mi arról, hogy mi mások leszünk, de nem leszünk” – fogalmazott, szavait pedig nagy tetszésnyilvánítással fogadta a közönség.