Vigyél, ne vegyél – megszólaltak az állatvédők

Pikó Stefánia

A kutyák örökbefogadását népszerűsítő beszélgetést is tartottak a nagyváradi Szent László Napokon. A jelenlévőket Török Apollónia, a nagyváradi filharmónia tagja köszöntötte, aki arról mesélt: családjára mindig is jellemző volt az állatok szeretete, és ugyanebben a szellemben neveli most gyermekét, Mátét is, akivel rendszeresen ellátogatnak a váradi kutyamenhelyre.

Jurjea Gabriela, Kállai Beatrice, Braun Vanessa volt a beszélgetés három meghívottja. Jurjea Gabriela elmesélte, az állatok szeretete az ő esetében is a családból indult, később pedig egy olyan csapatban kezdett el dolgozni, amelyik szkennelő eszközök révén azonosította be az elveszett kutyákat. A GDPR-szabályozások miatt ez a munka bonyolultabbá vált, és állatorvosok segítségére van szükség, így a folyamat lelassult, a munka azonban természetesen nem csak ennyiből áll.

Ahogyan arról portálunkon többször is olvashattak már, Jurjea Gabriela az, aki a Grivei állatmenhely önkéntes csoportjának vezetője, ez a csoport pedig több mint egy éve foglalkozik azzal, hogy gazdát találjon a menhely kutyáinak, ami egyébként a létesítmény alkalmazottainak feladata volna. Egy év alatt több mint 500 kutyának sikerült így gazdát találni.

Braun Vanessa elmondta, hogy ő mentett állatok között nőtt fel, illetve hozzátette, a sors mintha mindig úgy hozta volna, hogy ő ott legyen, ahol a segítségre szoruló állatok. Mesélt az első állatmentéséről, és azt is elmondta, hogy jelenleg kilenc macskával osztozik a lakásán. A Grivei állatmenhely borzalmairól is beszámolt röviden, állandó önkéntesként számtalan szörnyűséggel szembesült, kezeletlen, nyílt sebekkel rendelkező, csontsovány kutyák között dolgozik. Bár önkéntes, sok mindent nem tehet meg, nem mehet be a kennelekbe, etetni sem szabad az állatokat, sőt, tulajdonképpen csak átsétálni lehet a menhelyen, akár egy állatkertben. Az állatvédők azonban, amikor csak tudnak, kapnak a lehetőségen, és eledelt, illetve simogatást csempésznek a rácsok mögé.

Kállai Beatrice nemzetközi engedéllyel rendelkező kutyakiképző elmesélte, hogy az első kutya, amelyet a menhelyről kivett, meglehetősen hamis volt, emiatt hosszú ideig csak úgy tudott vendégeket fogadni, hogy szájkosárral tartotta az állatot. Nem akarta őt elzárni, mert tudta, hogy abból nem fog tanulni. Ez a kutya a beszélgetés során ott feküdt a lábai előtt, és gyerekek is bátran simogathatták.

A kiképző kiemelte, minden kutya rehabilitálható, tanítható. Hozzátette, amikor örökbefogadásra készülünk, fontos lenne nemcsak az alapján választani, hogy a kutya hogy néz ki, hanem a személyisége alapján is, amiről sokat elárulhat a fajtája, vagy az, hogy milyen fajták keveréke a kiszemelt négylábú. Fontos, hogy a kutyákat dolgoztassuk. Vannak olyan állatok – ezeket gyakran munkakutyáknak is nevezik –, melyeknek a fizikai és agyi „lefárasztása” elengedhetetlen ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak és nyugodtak legyenek.

Ha az állattartó nincs ezekkel a dolgokkal tisztában, és a kutyának viselkedési problémái lesznek, akkor következik az állat kidobása. Jó esetben az utcára tett kutya találkozik egy állatmentővel. „Amelyik nem annyira szerencsés, bekerül egy olyan lágerbe, mint a Grivei, ahol rengeteget szenvednek, majd, ha ki is kerülnek onnan, hosszú ideig küszködnek még. Hozzám gyakran hoznak a Griveiből örökbefogadott kutyákat, ezeknek a rehabilitációja akár fél év is lehet, nagyon zárkózottak, nehéz esetek” – fogalmazott Kállai Beatrice. Hozzátette, van megoldás, és ha az ember hajlandó mindezen dolgozni, akkor a kutyák azt hihetetlen mértékben hálálják meg, a gazdi szíve pedig csordultig lesz szeretettel.