Egyelőre kérdéses, hogy megoldást jelent-e a büntetőterem bevezetése

P. Nagy Noémi

Valamivel több, mint két hét, és elkezdődik az új tanév, ami idén több újítással érkezik. A diákokat leginkább érintő egyik változás az, hogy a 2024–25-ös tanévtől kezdődően korlátozzák a mobiltelefonok és más elektronikus kommunikációs eszközök használatát az iskolákban. Egy másik pedig az, hogy büntetőtermeket létesítenek a tanintézményekben, ahova a rendetlenkedő diákokat zárják majd el. Egyebek mellett ezeket tartalmazza a diákok jogait és kötelességeit szabályozó új miniszteri rendelet, amely augusztus 12-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben.

A rendelet szerint a diákok bevihetik ugyan mobiltelefonjaikat az iskolába, de a készülékeket minden osztályteremben egy erre a célra kialakított tárolóban kell elhelyezniük, amelyhez csak az osztályfőnöknek, az igazgatónak vagy távollétükben az ügyeletes tanárnak van hozzáférése. A mobileszközök tanórákon történő használatát egyébként már a román közoktatási törvény is tiltotta, anélkül, hogy a tilalom megszegésének következményeiről rendelkezett volna. Viszont ennek hatására a legtöbb iskolában már bevezették a mobiltelefonok korlátozását, ennek mértéke eddig oktatási intézményenként változott: van iskola, ahol a teljes iskolaidőben elzárták a telefonokat, és van, ahol rugalmasabban álltak hozzá, és csak az órák idejére vették el a készülékeket. Ezt az általunk megkérdezett tanárok is megerősítették, kiemelve, hogy az iskola belső szabályzatába is bevezették ezt az intézkedést: a diákok reggel leadják a mobiltelefonokat, amelyeket egy zárható szekrénybe vagy fiókba tesznek. Ezeket a tanítás végén kapják vissza, kivéve, ha valamilyen sürgős eset adódik, vagy ha valamilyen interaktív feladat, online teszt megoldásához kell használják. Ez az intézkedés eleinte nem tetszett a gyerekeknek, de csak pozitív hatása volt: sokkal többet játszottak az udvaron, többet szocializálódtak a folyosón. Mint megtudtuk, volt olyan gyerek is, aki kijátszotta ezt, úgy, hogy otthonról elhozott egy régi telefont, és azt adta le, közben nála maradt a sajátja. Amennyiben ebből rendszert csinált a diák, akkor a tanárok elvették a készüléket, és csak a szülőnek adták vissza. A változtatásnak viszont nem minden szülő örült, többen nehezményezték a telefonhasználat korlátozását, mert így nem tudták bármikor elérni a gyermeküket.

A diákok jogállásáról szóló miniszeri rendelet másik újdonsága, hogy lehetővé teszi azoknak a diákoknak a kiküldését az óráról, akik viselkedésükkel zavarják a tanítást. Az osztályból magaviseletük miatt eltávolított diákokat ugyan nem írják be hiányzónak, de egy erre a célra kialakított elkülönítőbe kell menniük. Az Edupedu oktatási szakportál azt írta a rendelkezésről, hogy minden tanintézménynek ki kell jelölnie egy külön termet az említett büntetőszoba számára. Ezen rendelkezésről az általunk megkérdezett tanárok különbözően vélekedtek. Volt, aki úgy gondolta, hogy szükség van valami megoldásra, mert a tanár keze meg volt kötve, hiszen eddig nem lehetett kiküldeni a diákot az osztályteremből. „Mit csinálhat a tanár olyankor, ha van egy tanuló, aki nem hajlandó alávetni magát semmilyen szabálynak? Akkor legalább van egy ilyen kényszerű megoldás, egy hely, ahol a gyerek elgondolkodhat, hogy részt akar-e venni az órán, vagy sem. Bizonyos esetekben indokolt az elkülönítés. Nem hiszem, hogy egy tanár vissza fog élni ezzel a lehetőséggel, ha például csúnyán néz rá a diák, vagy kicsit hangoskodik. Ezeket a kisebb konfliktusokat egy tanárnak meg kell tudnia oldania, a diákkal, osztályfőnökkel, szülővel való kommunikáció során. A puding próbája az evés, meglátjuk, hogy jó lesz-e, milyen hatással lesz a diákokra?ˮ – osztotta meg véleményét lapunkkal Csorba Krisztián tanár.
A tanárok egy másik része viszont nagyon amerikai modellnek érzi a büntetőszobát, és úgy vélik, hogy nagyon sok plusz erőforrást igényel majd az iskoláktól, hiszen kollégákat kell biztosítani a terem felvigyázására, nem beszélve arról, hogy nem feltétlenül jelent igazi megoldást a problémás esetekre.

A Bihar Megyei Diáktanács is közzétett egy ismertetőt a diákoknak a legfontosabb tudnivalókról. Ebben kiemelik, hogy a legfőbb változtatás a büntetőszoba bevezetése lesz, amely már eddig is számos negatív reakciót váltott ki. Mint írják, az intézkedés újdonságnak számít a romániai tanügyi rendszerben, de azért, mert valami új, és a nyugati oktatási rendszer mintájára épül, nem biztos, hogy sikerrel alkalmazható Romániában is. Úgy gondolják, hogy az intézkedés csupán egy sebtapasz, amely igazságtalan helyzeteket eredményez majd, és amely ellentmond a tanulók legalapvetőbb jogainak. „Amellett, hogy a büntetőszoba bevezetésével megsértik a diákok tanuláshoz való jogát, nagyon sok a kérdés azzal kapcsolatban, hogy konkrétan hogyan fogják kivitelezni ezt. Mit csinálnak azok az iskolák, ahol nincs megfelelő helyiség? Ki garantálja, hogy egy tanár döntése a büntetőszobába való elkülönítésről helyes? (…)ˮ – teszik fel a kérdést. A mobiltelefon korlátozásával kapcsolatban a diáktanács képviselői is megerősítik, hogy ez már megjelent a 2023-as tanügyi törvényben is, és az iskolák többsége alkalmazta is különböző formában.

Lelki oldal

A büntetőterem bevezetésének lelki hatásaival kapcsolatosan dr. Bartha Krisztina pszichoterapeutát kérdeztük, arról érdeklődve, hogy megoldás lehet-e a diák elkülönítése, és hogy milyen hatással lehet a tanulókra ez a fajta büntetés. „A diák elkülönítése önmagában valószínűleg nem hoz hosszútávú megoldást a fennálló magaviseleti problémára vagy szabályszegésre. Ugyanakkor egyértelműen sok olyan iskolai helyzet van, amikor a tanár képtelen a feladatát elvégezni, mert a diákok szabotálják az oktatási-nevelési folyamatot. Hogy ennek milyen okai vannak, és ezeket az okokat a különböző szerepekben (gyerek, szülő, tanár, vezetőség) lévő személyek hányféleképpen értelmezik, az nyilván egy másik kérdés, amiről sokat lehetne beszélni. A tanárnak nincsenek eszközei, így a büntetőszoba adhat némi rövidtávú megoldást, de az oda kerülő tanuló tényleges magaviseleti problémájára aligha nyújt ez a lehetőség megoldást. Pedig ez az, aminek kulcsfontosságúnak kellene lennieˮ – vélekedik Bartha Krisztina, hozzátéve, hogy, „ha a büntetőszobát át lehetne nevezni mondjuk pihenőnek vagy dühöngőnek, ahova önszántából vagy tanári javaslatra kimegy a diák, amíg az érzelmeit sikerül újra kordában tartania, ha ebben a dühöngőben relaxációs lehetőség, esetleg bokszzsák vagy más eszközök és egy jól képzett iskolapszichológus várná, akivel beszélgethetne arról, hogy éppen mi történik vele, ha a kiküldés után a diák az érintett tanárral közösen meg tudná beszélni, hogy mi történt a konfliktus pillanatában és hogyan lehetne jóvá tenni és legközelebb jobban csinálni, akkor lenne értelme egy ilyen lehetőségnek. Talán lesznek olyan iskolák, amelyek a törvényi előírást eléggé rugalmasan kezelik ahhoz, hogy ne értelmetlen büntetéssé és időpocsékolássá fajuljon egy olyan rendelet, ami némi átkeretezéssel hasznos is lehetne.ˮ
A lelki oldalát tekintve a szakember elmondta, hogy „a büntetés többnyire szégyenérzettel, vagy ha a diák jogtalannak érzi, dühvel társul. Az előbbi elvezethet ugyan a viselkedés megváltozásához (látszólag tehát hasznos), de a gyermek önbizalma, énképe sérül. A dühös érzések sokszor további olajat öntenek a tűzre, a diák bosszút fog állni vagy dacol. Ettől ismét kirekesztés, büntetés vár rá és szépen, lassan szintén leépül az énkép, értéktelenség-érzet alakul ki. Mivel azonban történnek kihágások, kell találni olyan lehetőségeket, eszközöket, amelyek érdemben kezelik ezeket a helyzeteket. Sajnos, nem látok bele az állami rendszer adta lehetőségekbe, így nehéz megítélni, hogy van-e mód arra, hogy ezt a rendeletet ügyesen, rugalmasan és kreatívan hasznosítsák az intézmények.ˮ