Bécsi nagykövet: Bizonytalan az Európai Unió jövője

Pap István

Emil Hurezeanu, aki idén májusban Valeriu Stoica volt igazságügy miniszterrel együtt tartott előadást Nagyváradon, ezúttal dr. Rudolf Graf történész professzorral, a Román Tudományos Akadémia nagyszebeni székhelyű Humánszociológiai Kutatóintézetének igazgatójával érkezett hozzánk. A meghívás apropóját ugyanis az adta, hogy idén jelent meg a Habsburg Monarchia című könyvsorozat hatodik és egyben utolsó kötete, mely sorozat megjelenésének koordinátora Rudolf Graf. A könyvsorozatról dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy az Osztrák Tudományos Akadémia Osztrák–Magyar Monarchia Történetével foglalkozó bizottságának évtizedekkel ezelőtt megkezdett és kiadott írásaiból nyújt bőséges válogatást megadott tematikák szerint. A hatodik kötet a monarchia politikai és kereskedelmi kapcsolatait taglalja.

Mind a professzor, mind pedig Emil Hurezeanu megemlítette azt, hogy szokás a Habsburg Birodalmat a népek börtönének tekinteni, de történelmi távlatból visszatekintve, illetve a történelmi ismeretek bővítésének hatására immár megállapítható, hogy ez nem volt így. Hurezeanu elmondta, hogy a románoknak van egy történelmi szempontból mértékadó összehasonlítási alapjuk, hiszen míg Erdély osztrák – a dualizmus korszakában magyar – fennhatóság alatt állt, addig Moldva orosz, Havasalföld pedig török fennhatóság alatt létezett, és az erdélyi román alattvalóknak sokkal jobb sorsuk volt, mint akár az orosz, akár a török uralom alatt élő románoknak. Ez a jobb sors megmutatkozik abban is, hogy mi maradt a nagyhatalmak után a három romániai tartományban. Ráadásul a Habsburg birodalomnak köszönhető a görögkatolikus egyház létrehozása, ami nyilván osztrák részről az ortodoxia elleni fellépés volt, de megvolt az a nem szándékolt hozadéka is, hogy a görögkatolikus egyház a nemzeti eszme újjáélesztésének leghathatósabb intézménye volt az erdélyi románság körében. Hurezeanu megemlítette azt is, hogy a birodalom igyekezett a maga módján és érdekeinek megfelelően jól bánni minden népcsoporttal, ennek példájaként említette azt, hogy az első világháború idején a Birodalom hadseregébe besorozott erdélyi románokat nem küldték Románia ellen harcolni. De megemlítette azt is, hogy a Habsburgok egyetlen nemzetiség követelését sem teljesítették, ha azok a magyarok ellen irányultak.

Emil Hurezeanu csapongó előadása során az idősíkokat váltakoztatva hol az egykori Osztrák–Magyar Monarchiáról beszélt, hol pedig a jelenlegi Ausztriáról osztotta meg gondolatait, tehette ez utóbbit annál is inkább, mert jelenleg ő Románia bécsi nagykövete. Felidézte a Románia és Bulgária schengeni övezethez való csatlakozásáról szóló szavazás körüli napokat, kiemelve, hogy az egész Európai Uniót meglepte, sőt, megdöbbentette az, hogy Ausztria egyedüli tagországként megvétózta Románia és Bulgária felvételét az említett övezetbe. A döntés váratlanságának érzékeltetésére Hurezeanu elmondta, hogy az osztrák külügyminiszter is a rádióból értesült arról, hogy kollégája, a belügyminiszter vétózta Románia csatlakozását. Az osztrák vétó érveit „törékenynek” és „nevetségesnek” nevezte Hurezeanu, különösen azt, amit a migránsválság kapcsán megfogalmaztak, hiszen mint Hurezeanu elmondta, a migrációs útvonalak egész egyszerűen elkerülik Romániát, tehát a migrációs nyomás sem Románia felől éri az Európai Uniót. Hurezeanu felidézte egy beszélgetését Karl Nehammerrel, Ausztria kancellárjával, aki beszélgetésükkor az ország belügyminisztere volt, és aki azt mondta neki, hogy ha nem sikerül megoldani a migránskérdést, az az Európai Unió végének kezdetét fogja jelenteni. Hurezeanu beszéde során hozzátette, hogy a vízi és a légi közlekedésben Románia már a schengeni övezet tagja, és az idei év végéig valószínűleg a földi közlekedés és szállítás tekintetében is megtörténik a csatlakozás.

Emil Hurezeanu beszélt az Európai Unió jövőjéről is, illetve válaszolt a közönség soraiból érkező kérdésre, mely úgy hangzott, hogy meg fog-e alakulni az Európai Egyesült Államok. A nagykövet kifejtette, hogy ez utóbbi megvalósulása túl korai lenne, hiszen a tagállamok egyelőre nem akarnak lemondani saját hatásköreikről egy olyan központi hatalom javára, amelyről egyáltalán nincsenek meggyőződve, hogy jobb lenne, mint az övék. Bár az kétségtelen, hogy az ukrajnai háború nyomán Európának lépnie kell és többet kell tennie annál, mint amennyit tesz, mert az erőpolitika visszahozásával Oroszország szándéka átrendezni a nemzetközi jogot. Az látható, hogy Az Egyesült Államok jelenleg keresi új identitását a megváltozott világban, Emmanuel Macron francia elnök pedig szeretne az élére állni egy Amerikától független, önálló európai birodalmi képződménynek, de sem Németország, sem Közép-Kelet Európa nem hajlandó Franciaország kedvéért eltávolodni az Egyesült Államoktól és lemondani Amerika támogatásáról – állapította meg Hurezeanu.