Vitézi emlékhelyet avattak Hegyközkovácsiban

Ciucur Losonczi Antonius

Az ünnepi istentiszteleten Forró László lelkipásztor hirdette az igét a 46. zsoltár alapján. Szószéki beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az emberek az évszázadok folyamán sokszor megtapasztalták az Úr szabadítását. Az elhangzott szentírási részlet is egy ilyen konkrét esetről szól. Szinte földrengésszerű, apokaliptikus rémületet érzett Isten választott népe, mert közeledett az országokat elpusztító, népeket kegyetlenül leölő asszír sereg, a hódító követei pedig fennhangon káromolhatták Istent Jeruzsálem utcáin. Minden arra utalt tehát, hogy kikerülhetetlen a vég, nincs tovább. Az éjszaka azonban eljött az Úr angyala, megsemmisítette a támadókat, s pirkadatkor azt tapasztalták a védők, hogy nem várt és remélt győzelmet arattak. „Bármely más történet beilleszthető ennek helyébe, napjainkban is sokan akarják elhitetni velünk, hogy az Úr tehetetlen és hiábavaló, azonban mindig bebizonyosodik, hogy Isten erős és idejében ítél” – hangsúlyozta a tiszteletes.

A prédikáció után Forró László röviden felvázolta, milyen út vezetett az emlékhelyavatás napjáig. Felidézte, hogy Gellért Gyula nyugalmazott esperes, hagyományőrző kurucezredes, a Vitézi Rend tagja évekkel ezelőtt felvetette, hogy kellene egy emlékhely. Rögtön meg is állapodtak, a presbitérium is jóváhagyta ezt egyhangú döntéssel. Három évvel ezelőtt Kiss Zoltán hozta a fákat, melyeket elültettek – hatot, hogy ennyi vitézi széknek legyen egy-egy emlékfája. Aztán sokáig semmi sem történt, mígnem az idén Papp Zoltán és Sepsi András Hegyközkovácsiból, Sípos Béla Szalárdról és Szallós László Szentjobbról összeálltak, s eldöntötték, hogy felkarolják az ügyet. Innentől kezdve felgyorsultak az események, Szilágyi Zoltán bihari polgármester is jónak tartotta az ötletet, illetve támogatást kaptak még a magyar kormánytól és a Communitas Alapítványtól. Kerecseny László koronaőr elkészítette a Szent Korona másolatát és az okleveleket, Nagy Mátyás felvidéki képzőművész az Emese Álma-emlékművet. Sípos Béla a lármafákat állította fel a többiekkel együtt.

A templomi ünnepség záróakkordjaként fellépett Meleg Vilmos színművész, a Történelmi Vitézi Rend (TVR) tagja, a Váradi Dalnokok férfidalárda Márkus Zoltán vezényletével, majd Gellért Gyula szablyákat és okleveleket adott át. Az istenházából a menet a Varga Vilmos Művelődési Ház kertjébe vonult, ahol Meleg Attila előadóművész köszöntötte az ünneplőket. Szilágyi Zoltán polgármester arra hívta fel a figyelmet: a Vitézi Rend jelentősége abban áll, hogy az első világháborút követő megalapítása óta a tevékenységével folyamatosan arra irányul, hogy valamilyen formában jutalmazza és kitüntesse mindazokat, akik vitézségből és emberségből egyaránt példát mutattak, nemzeti érzelmeikhez hűségesek maradtak.

Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke úgy fogalmazott: ma is kell lenniük közöttünk olyan embereknek, akik akár megszállottként is a hagyományőrző munkát végzik. Amikor napjainkban a globalizáció veszélyezteti értékeinket, életmódunkat, hagyományainkat, szokásainkat, fontos, hogy megmaradjanak a gyökereink, mert ezek nélkül az ember és bármilyen közösség is a szél fújása, a legújabb technológiák és trendek szerint mozogna ide-oda, együtt a világ diktálta keretek között. „Nekünk, magyaroknak ennél határozottabban több kell, mert többre is vagyunk hivatottak. Nekünk mindig is fontosak voltak személyes, családban nemzedékről nemzedékre továbbadott hagyományaink/szokásaink, melyek egy egységes értékrendszerré alakultak az évszázadok folyamán. A magyar nép szokásai, hagyományai formálták és formálják nemzeti identitásunkat, egyedi értékrendszert teremtve nemcsak a Kárpát-medencében, hanem világszerte is” – jelentette ki a honatya.

Marinka Viktor kolozsvári konzul azt emelte ki, hogy egy emlékparknak a felavatása igazából a jövőnek szól. Mert nemcsak a háborúkban kell helytállnunk, hanem békeidőben is, amikor mindenkinek kell tudnia a kötelességét azért, hogy a nemzet megmaradjon. Látjuk, hogy mi folyik tőlünk nyugatra, de nekünk nem szabad feladnunk. És ha okosak vagyunk, és a hosszútávfutást bírni tudjuk, akkor talán győztesen tudunk kijönni a dologból – vélekedett a diplomata.

A továbbiakban Gellért Gyula beszélt a turulmadarak állításának a jelentőségéről, majd Kocsis László, a TVR tiszteletbeli törzskapitánya és Soltész Gyula helyettes főkapitány is üdvözölték az egybegyűlteket néhány mondatban. Bokor Zoltán íjász díszlövése után Forró László és Kiss Albert kanonok, főesperes-plébános áldották meg a már leleplezett Szent Korona Emlékjelet és az Emese Álma-emlékművet. Eskütétellel és koszorúzásokkal ért véget az ünnepség.