Évfordulót ünnepelt a váradi unitárius közösség

Ciucur Losonczi Antonius

Az előzményekhez hozzátartozik még, hogy a 16. században, 1569. október 20–25. között Nagyváradon magyar nyelven tartottak hitvitát, hogy azt a nép is értse. Az esemény főszereplői Méliusz Juhász Péter református püspök és az unitárius egyházalapító Dávid Ferenc voltak, illetve részt vett ezen János Zsigmond erdélyi fejedelem is. A hitvita jegyzőkönyvét Dávid Ferenc 1570-ben adta ki Heltai Gáspár kolozsvári nyomdájában. A hagyomány szerint ezt követően mintegy háromezren csatlakoztak Dávid Ferenc vallásához, Várad első unitárius lelkésze pedig Bazilius István volt. A frissen megalakult váradi egyházközség azonban a 17. századi vallási türelmetlenség áldozata lett. Évszázadokkal később a Bihari Unitárius Egyházközség 1933-ban alakult meg, az ottani református gyülekezetben bekövetkezett belső ellentétek nyomán ugyanis megkezdődött egy áttérési folyamat az unitárius egyház irányába. A Nagyváradi Unitárius Egyházközséget 300 év elteltével, 1935-ben alapították  újra, és 1940-ben önállósult. Kezdetben az istentiszteleteket magánházakban tartották, majd a második világháború után az evangélikus templom imatermében. 1981-ben vásárolt az egyházközség egy ingatlant a Kőfaragó (ma Nicolae Jiga) utcában, mely egy részét imaházzá, a másik felét szolgálati lakássá alakították, jelenleg is ebben az épületben tartanak istentiszteleteket. Napjainkban körülbelül 100 unitárius él Nagyváradon.

A szombat déli hálaadó istentiszteleten Kardos József lelkész köszöntött házigazdaként mindenkit, majd két korábban itt szolgáló lelkipásztor, Pap Gy. László (1999–2008 között) és Erdő (Molnár) Imola (2013–2018 között) osztotta meg gondolatait az ünneplőkkel. A jelenleg Szentivánlaborfalván szolgálatot teljesítő Buzogány Csoma István–Buzogány Csoma Csilla lelkészházaspár (2008–2012 közt) üzenetét pedig dr. Ellenes-Jakabffy Zoltán gondnok olvasta fel.

A Debrecenben tevékenykedő Pap Gy. László két korábbi egyházi beszédéből idézett. Az egyik 1999. február 7-én hangzott el a váradi imaház szószékéről és az erényekről szólt, míg a másik 2008. január 13-án, amikor elbúcsúzott a gyülekezettől, és a viszályra fókuszált benne, arra, hogy ki a hibás ezért.

A Brassóban lelkészkedő Erdő Imola tréfás, szép, közvetlen és emberi momentumokat elevenített fel itt-tartózkodásáról, majd az ábrahámi hittel kapcsolatos kitartásról szólva úgy fogalmazott: „Átvonulunk egy-egy gyülekezet életén, a magunk áldozatait, ahogy tudjuk, bemutatjuk. Örvendünk, ha felfelé száll a füst, de a ti oltáraitokon áldozunk, s olyan jó, hogy így tehetünk. Mert mindegyik tölgyesben a család onnan indul, és marad meg, hogy vannak Ábrahámok, Sárák, Izsákok és Rebekák. Ebben rejlik a nagy titok, hogy egy tengerszemnyi kis unitárius gyülekezet is fenn tud maradni száz és még több esztendőn keresztül”.

Kardos József felidézte, hogy 2018-ban jött Váradra, de az első szolgálata nem a bemutatkozása volt, hanem egy lelkészértekezleten tartott bibliamagyarázatot. Akkor még nem gondolt arra, hogy rövidesen pont ide fog érkezni hosszabb időre a Zsil-völgyéből. Hangsúlyozta:  ez az ünnepség egyaránt szól a hálaadásról, az összetartozásról, a visszanézésről és a jövőbe tekintésről.

A rendezvényen Kiss-Törék Ildikó színművész, egyháztag szavalt. Két népdalzsoltárt énekelt a Nagyváradi Unitárius Egyházközség váltakozó létszámú, ezúttal Szilágyi Ágnes zenetanárnő, dr. Ellenes-Jakabffy Zoltán gondnok és Faragó Emese óvónő felállású énekegyüttese. G. F. Handel barokk zeneszerző egyik kompozícióját szólaltatta meg Benczédi Hunor egyháztag, a Debreceni Kodály Kórus énekese és fia, a harmóniumon játszó Benczédi Kristóf, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti karának másodéves hallgatója, a művészeti líceum volt diákja. A meghívottak Gödri Judith egy-egy fára festett plakettjét kapták útravalóul. A református közösséget Nacsádiné Csuka Melinda, Vinczéné Pálfi Judit és Vincze Zoltán lelkészek képviselték, utóbbiak Suba László tordai kerámikus, szobrász kerámia-plakettjét hozták ajándékba. Az ünnepség az alagsorban kiállításmegnyitóval ért véget, melynek anyaga az unitáriusok váradi múltját ismerteti.