Gyerekektől gyerekeknek: Kalandok Barátságföldjén

János Piroska

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) váradi képzési központja szervezésében létrejött pénteki könyvbemutató a szó szoros értelmében gyerekeknek szólt gyerekektől, hiszen habár az esemény keretét a szervezet biztosította – mint megtudtuk – a szervezésben aktívan részt vett annak moderátora is. S ha a színpadon gyerekek voltak, szinte magától értetődő, hogy a közönség soraiban is a legfiatalabb korosztály üljön, hiszen a könyv számukra íródott. Az egész egy játékként indult, amikor a két fiú elhatározta, hogy „írósdit” játszanak, „vers és meseíró kft.-t” alapítottak, s míg Gergő verseket írt, addig Bence egy történetnek kezdett neki, így született meg az első fejezet. A játék annyira komollyá vált, hogy három könyvecske született belőle, ezt előbb házi kiadásként jelentették meg, tavaly pedig a budapesti Konzervatív Műhely Alapítvány gondozásában egy kiadványba foglalták ezeket, amelyek bár különálló történetek, mégis kapcsolódnak egymáshoz. Főszereplője maga az író, aki a Csodaországban barangoló Alice-hoz hasonlóan egy-egy hétköznapi szituációból egyszeriben a varázslatok világában találja magát, ahol kiderül: a látszólag gonosz Hanta Hannában is rejlik jóság, a Jetivel is lehet barátkozni, valamint mindenki megérdemel egy második esélyt, sokszor pedig a sarkunkra kell állni ahhoz, hogy megoldjunk egy problémát.

A tavaly megjelent könyv kétnyelvű, a történetek angol nyelven is olvashatók, így akár a nyelvtanulásban is hasznos lehet a 2. és 3. osztályos kisdiákoknak. A beszélgetés során elhangzott: az írónak önbizalmat ad, hogy a történetek főszereplőjeként bátran lép fel, nehéz helyzeteket old meg és sok varázslatban lehet része. „Én úgy gondolom, hogy mindenben meg lehet találni a varázslatot: egy közönséges seprűben vagy felmosórongyban is meg lehet találni a varázslatot, hogy egy kicsit ne legyen olyan unalmas a házimunka. Olyan jó lenne, ha a világban úgy működne minden, hogy csettintünk egyet és a szoba kitakarítaná önmagát vagy az ablakok lemosnák magukat” – jegyezte meg a gyermeki lélek tisztaságával a szerző, akit az írói munkafolyamatról is faggattak. Mint kiderült, az alkotás folyamata során lejegyzeteli, miről szeretne írni, kulcsszavakat gyűjt és megtervezi a fejezetet, de az is fontos, hogy kedve legyen az íráshoz. A könyv illusztrátora Lőrinc Réka, a szerző osztálytársa, így a könyv ízig-vérig gyermeki alkotás. A beszélgetés során szó volt meghatározó olvasmányélményekről is: az Óz, a nagy varázslóról, Elisabetta Dami Geronimo Stilton gyerekkönyv-sorozatáról, illetve az Időfutárról, de Berg Judit műveiről is, aki a szerző számára példakép.

A beszélgetést követően lehetőség volt kérdezni az írótól, amit a váradi iskolákból érkezett gyereksereg ki is használt és végeláthatatlan kérdéssorozat indult. Ennek során derült ki például, hogy a szerző felnőttként nem szeretne hivatásszerűen író lenni, mivel keveset keresne, illetve már készülőben az új könyve, amelynek egy kalandokba keveredő kismackó lesz a főszereplője. A feltett kérdések sokaságából és a dedikálásra sorba álló gyerekek láttán megállapítható, hogy a csíkszeredai fiatal szerző jó pár új tagot megnyert az olvasás számára, de talán páran az íráshoz is kedvet kaptak.