Üzleti érdekek írják felül a műemlékvédelem ügyét Nagyváradon

Pap István

A Bihar, Szatmár és Máramaros megyében illetékes, augusztusban kinevezett új zonális műemléki bizottság többek közt a beruházási projekteket bírálja el műemléki szempontok szerint. A közberuházásokat előterjesztő önkormányzatok számára fontos, hogy ez a bizottság a lehető legkevesebbet akadékoskodjon. A nagyváradi polgármesteri hivatal mintha egy saját, „házi” bizottságot kapott volna ajándékba az illetékes minisztériumtól, ugyanis bár az önkormányzat közvetlenül nem delegálhat tagot a testületbe, ennek ellenére az oda kinevezett váradi tagokat többé-kevésbé közeli kapcsolat fűzi a liberális párt által irányított Bihar megyei és a váradi önkormányzathoz, ugyanakkor vajmi kevés közük volt a műemlékvédelemhez. 
A zonális műemléki bizottságnak egyébként hivatalból tagjai az illetékes megyék főépítészei, esetünkben Bihar, Szatmár és Máramaros megye főépítésze. A többi tagot a kulturális minisztérium jelöli ki elvileg a műemlékvédelem terén dolgozó intézmények javaslatai alapján, de meglehetősen átláthatatlan módon. A Bihar megyéből a bizottságba delegált tagok között szerepel az a Daniel Tivadar, aki a Nemzeti Liberális Párt által irányított megyei és nagyváradi önkormányzat házi tervezőjének számít, nagyon sok váradi közberuházás tervét ő jegyzi. Márpedig a bizottság fog majd szavazni olyan közberuházásoknak a műemléki engedélyéről, amelyeket ő tervezett. A másik tag Vlad Popescu Sturz, aki körülbelül egy hónapja szerezte meg a műemlékvédelmi szakképesítést, eddigi karrierje során alig volt köze a műemlékvédelemhez, viszont folyamatosan tagja volt a nagyváradi város- és területrendezési bizottságnak (CMUAT). A harmadik Ovidiu Benta építész, aki eddig ingatlanberuházóknak tervezett tömbházakkal tűnt ki, a műemlékvédelem terén kifejtett tevékenysége szintén jelentéktelen. A zonális bizottság elnöke egyébként Marcela Prada, a Nagyváradi Egyetem építészet karának dékánja, aki nem mellesleg Bihar megyei tanácsos a liberális párt részéről. A törvény előírja, hogy a műemlékvédelem terén elismert szakembereket kell delegálni ebbe a bizottságba, ahol szavazattöbbséggel döntenek az előterjesztett projektekről. A megszavazott engedély fölötti törvényességi vagy normatív szűréssel csak a megyei művelődési felügyelőség élhet, ha akar. Csakhogy annak igazgatója Andrei Borbély, aki a nagyváradi polgármesteri hivatal jogi osztályáról került oda – amit a sajtó már a kinevezésekor aggályosnak tartott. Mindez azt a gyanút kelti, hogy a váradi polgármesteri hivatal saját játékszereként, érdekeinek megfelelően fogja kezelni a műemlékvédelem ügyét.
Hogy a műemlékek védelméért van is ok aggódni, arra szomorú, de érzékletes példa a váradi vár ellenlejtőjére tervezett és megvalósulás alatt álló beruházás. Erről az építkezésről az Európai Örökség Napjaira időzítve kemény hangú bejegyzést tett közzé a Facebook közösségi oldalon Emődi Tamás neves nagyváradi építész és műemlékvédő, aki korábban maga is tagja volt a zonális műemlékvédelmi bizottságnak. „Egy erőszak anatómiája. A magánérdek diadala a közérdek felett” – írja említett posztjában Emődi Tamás a váradi vár ellenlejtőjére épülő tömbházakról. Az építész a bejegyzéshez egy fényképet is mellékelt: ezen a váradi vár Királyfia bástyája látható, mellette pedig a vár ellenlejtőjére épülő tömbházak éktelenkednek. Az építész bejegyzésében leírja, hogy a műemlékvédelmi szempontokat sutba dobó beruházásnak négy szereplője van. Az első szereplő az ingatlanfejlesztő, amelyik természetesen minél nagyobb profitot akar. A második szereplőként a helyi hatóságok vannak megjelölve, amelyek ebben a konkrét esetben „Teljes szakmai és adminisztratív inkompetenciáról” tesznek tanúbizonyságot, és az ellenlejtőre épülő beruházás „égbekiáltó módon semmibe veszi a városrendezés, a műemlékvédelem, de a jóérzés alapvető szabályait is” – emeli ki. Mint írja, ennek az ügynek akár büntetőjogi vonatkozásai is lehetnek, és meg kell vizsgálni, milyen módon történt ennek a beruházásnak az engedélyeztetése. A harmadik szereplő az az építész, aki a nevét adta ehhez a tervhez, a negyedik szereplője a történetnek pedig a civil szféra, a sajtó és az építészkamara, melyek nem figyeltek oda erre és az ehhez hasonló beruházásokra. „Caracali látkép és hozzáállás Nagyváradon 2024-ben” – zárja posztját Emődi Tamás. 
Megkerestük az építészt afelől érdeklődve, hogy mi indította ennek a posztnak a megírására, és ő elmondta: „A vár Királyfia bástyájának a felújítása kapcsán, tervezői minőségben felügyelem a kivitelezést, ezért hetente szembesülök a képen is rögzített látvánnyal. Az a szög, amiből a fotót készítettem, teljesen nyilvánvalóvá teszi azt, hogy milyen agresszív beavatkozás ez a beruházás, de erről bárki meggyőződhet a helyszínen. A lakónegyed és a vár viszonya még az ortodox katedrális melletti két tömbházénál is brutálisabb. Sehol az országban ilyen parazita építkezést nem engedélyeztek volna, mindössze 50 méterre a védettség szempontjából »A« kategóriás (nemzeti jelentőségű) vár bástyájától, ráültetve a falakat a sánc műemléki besorolású, 17 századi ellenlejtőjére. Mivel tudomásom szerint több, ehhez hasonló beruházás is készül a szomszédos telkeken, a témának különleges aktualitása van, és félő, hogy a városháza urbanisztikai osztálya felvállalt módon zöld utat nyújtana ezekhez” – fogalmazott.