Vitézavatás és nyúzóvölgyi tábor

Kiss Ferenc Zsolt

Az elmúlt hét végén, október 19-én igen sok és sokféle esemény várt a történelmi múlt – de némi átgondolással mondhatnánk, a magyar jelen és jövendő – iránt elkötelezettekre. A Történelmi Vitézi Rend ezen a napon avatta, fogadta tagjai közé idei jelöltjeit, továbbá ekkor emlékeztek a 420 éve lezajlott nyúzóvölgyi győztes csatára.

Az Észak-Erdélyi Törzs néhány tagja Hegyközkovácsiba, a nemrégiben létesült vitézi emlékhelyre várta az avatandókat, hogy indulás előtt, e reményteli gyülekezet körében felvonják a nemzeti zászlót. Az úti cél Szolnok volt, ahol a Szentháromság római katolikus templomban az avatandókat ünnepélyes keretek között, a Szent Korona másolata előtt a vitézi rend tagjaivá fogadták. Az elhangzott beszédek során jól a szívükbe vésték, hogy a vitézt elsősorban a segítőkészség jellemzi.

A bihardiószegi Nyúzóvölgyben elhelyezett emlékszikla immár nyugodtan nevezhető zarándokhelynek, hiszen nemcsak a Bocskai István által győzelemre vitt csata emlékhelye ez, hanem mindazoké, akik húsz év óta rendre ellátogatnak ide, és barátokként üdvözlik egymást. A mostani évfordulóról Gellért Gyula nyugalmazott esperes osztotta meg gondolatait: „Ehhez nagyon elhivatottnak kell lenni… Volt idő, amikor több ezren voltunk, most már alig számlálhattam tíz-egynéhányat, mármint a közönségből, de a katonák (a csataimitációkban részt vevő embereink) is fogyatkoznak.”