Búcsús szentmisét tartottak a nagyvárad-velencei plébániatemplomban

Ciucur Losonczi Antonius

Szent Lukács könyvéből szólt az evangélium a váradvelencei Szeplőtelen Fogantatás plébániatemplom idén december 9-én megtartott búcsúünnepén. Elmélkedésében a felolvasott részletből két gondolatot emelt ki Turtureanu Róbert kisdengelegi plébános: Gábriel arkangyal Mária-köszöntését („Kegyelemmel teljes…”), valamint azt is, hogy tulajdonképpen egy életprogramot kapott a Szűzanya Isten küldöttjétől, melyre ő igent mondott. Hangsúlyozta: a kegyelem egy hittitok, hitünk középpontjában álló kifejezés. Nem kell hat évig tartó teológiai tanulmányokat végezni ahhoz, hogy valaki megértse ezt, hiszen a katolikusok gyakran használják, amikor elimádkozzák az Üdvözlégy Máriát. Szent Pál apostol tizenhárom levelében száz alkalommal említi, és azt kívánja olvasóinak, hogy árassza el őket Isten kegyelme.

Mi a kegyelem?

De vajon mit üzen számunkra, mit jelent napjainkban ez a fogalom? A katolikus egyház katekizmusa szerint jóakarat, ingyenes és meg nem érdemelt segítség. Krisztus személyében és élettörténetében vált érthetővé számunkra a kegyelem, akire ha rátekintünk, Isten jóságát fedezhetjük fel. Ehhez azonban szükség volt arra, hogy Jézus megszülessen, kellett Mária, egy fiatal lány, aki amikor megjelent neki Gábriel arkangyal, nem bátortalanodott el, hanem igent mondott Isten tervére – magyarázta a szentmise szónoka.
A kegyelem ugyanakkor „Isten csókja”, mellyel biztosít minket az Ő szeretetéről. És a Szentlélek érintése is, mely képessé tesz minket arra, hogy szembesüljünk önmagunkkal. Isten Máriának már a fogantatásától kezdve megelőlegezte a kegyelmet, megóvva őt az áteredő bűntől. Mi is részesülhetünk ebből, csak más módon. Ha vétkezünk vagy bűnt követünk el, ott van Isten kegyelme, hogy kiemeljen bennünket a bűn szennyéből és új élettel ajándékozzon meg. Arra is felhívta a figyelmet a tisztelendő: a kegyelem nincs időhöz kötve azért, hogy földi pályafutásunk során ne a kudarc élménye határozza meg lelki életünket, és a halálunk pillanatában ne az legyen az utolsó gondolatunk, hogy bűnösök vagyunk. Nagy kegyelem a keresztség és a kiengesztelődés is. „A bűn megsebez, a kegyelem gyógyít!” – jelentette ki Turtureanu Róbert.

A szentáldozás után az ünneplőket üdvözölte Visky István tiszteletes. Úgy fogalmazott: a reformátusok szeretetét közvetíti, hiszen egy életközösséget alkotnak Nagyvárad-Velencén, az evangélium mértéke szerint, melyet Krisztus bízott mindannyiunkra. Az ünnepség végén Blaga Antoniu plébániai kormányzó mondott köszönetet a közreműködőknek, a kórusnak, Tóth Beáta kántornak, az egyháztanácsnak és a Lisieux-i Kis Szent Teréz Nőszövetségnek, illetve Fleisz Juditnak. Ugyanakkor vacsorázni hívott mindenkit, kivétel nélkül, a Kolozsvári úti kultúrotthonba, ahol egy tehetséges kislány, Adaus Hanna balettprodukcióját lehetett megtekinteni. Említésre méltó még, hogy az ünnepi szentmisén Tóth Attila Levente plébános vezetésével egy nagyobb margittai zarándokcsoport is részt vett, ugyanis korábban Blaga Antoniu atya az említett városban szolgált segédlelkészként.