Első idősek karácsonya Nagykágyán

Juhász György

Néhány héttel ezelőtt már beszámoltunk a Bálványosváraljáról Nagykágyára érkező református lekészről, Orbán Csabáról. Rögtön érkezése után, megmozdult az érmelléki kis falu közösségi élete, hisz a pap, ha kell kirándulást szervez, biblia hetet koordinál, focimezt ölt magára vagy éppen gyerekprogramok sokaságát tervezi és valósítja meg. Ezek után egyáltalán nem volt meglepő, hogy a szeretet ünnepére egy újabb remek ötlettel rukkolt elő, az idősek karácsonyával. A program ötletét az előző gyülekezetéből hozta magával.
Mondhatni stílusosan, advent negyedik vasárnapján a lelkész és presbitériuma az istentisztelet után ebédre invitálta a gyülekezet idős tagjait. Férfiasan bevallom, hogy az igehirdetést hallgatva és látva a sok idősödő embert elérzékenyültem. Azon gondolatok kavarogtak a fejemben, hogy eddig miért is nem szerveztünk efféle ünnepséget, sőt miért nem így van ez mindenhol, minden karácsonykor!?
Orbán Csaba Isten igéje mellé egy gyönyörű, Felix Salten idézetet párosított leghíresebb mesekönyvéből a Bambiból. A réten álló nagy tölgyfa utolsó, még le nem hullott, két leveléről szólt a részlet. A falevelek az elmúló ősz és a közelgő tél idején a lehullásról, az elmúlásról elmélkedtek. Ugyanígy beszélünk mi emberek az elmúlásró, az életünk őszéről. Persze sokan nem szeretjük szóba hozni, inkább visszamenekülünk a múltba, az emlékeinkbe. Ugyanakkor Isten igéjéből megtudjuk, hogy ő felkészít bennünket életünk őszére, a hozzá vezető útra és néhány igazságot ki is jelent nekünk: azt, hogy életünk ezen része elmúlik, kinek több, kinek kevesebb jut belőle, de majd újra együtt lehetünk, az örök életben. Az istentisztelet után, a lelkész az időseket előbb úrvacsorára hívta, majd a szomszédos gyülekezeti házba az ünnepi ebédre. Külön köszönetet mondott a presbitereknek akik az anyagi részét oldották meg ennek az ünnepségnek, külön kiemelve B. Szűcs József és családja munkáját, akik a sütés-főzést is magukra vállalták.
Húsleves, töltött káposzta, tört krumpli, sült hússal, aprósütemények kerültek az ünnepi asztalra és persze a szomjoltók. A kántor és maroknyi kis csapata, a gyerekek (vallás órára járók, kis- és nagy kátésok) egy énekkel örvendeztették meg a jelenlévőket, majd ők maguk ajándékozták meg kis csomagokkal az időseket. Bő két órát töltött így együtt mindenki, önfeledt beszélgetések, rengeteg mosoly, jókedv és hála töltötte be a gyülekezeti házat. Aki ott volt, minden bizonnyal jövőre is ott lesz, sőt nagy valószínűséggel gyarapodni is fog a létszám, hiszen egy nagyon jó kezdeményezés volt.
Számomra, felemelő érzés volt ott lenni, különösen úgy, hogy édesanyám és édesapám is velünk volt. Nem is igazán tudnám megfogalmazni mit jelentett számomra és sok fiatal számára ez a délután, de megteszi ezt helyettem Linn Skaber színész és humorista, aki azt mondja: „Az időseknek több időt kellene tölteniük a fiatalokkal, hogy a fiatalok jobb fiatalok, az idősek pedig jobb idősek legyenek.”