Első idősek karácsonya Nagykágyán

Juhász György

Néhány héttel ezelőtt már beszámoltunk a Bálványosváraljáról Nagykágyára érkezett református lelkészről, Orbán Csabáról. Rögtön érkezése után megmozdult az érmelléki kis falu közösségi élete, hisz a lelkész, ha kell, kirándulást szervez, bibliahetet koordinál, focimezt ölt magára vagy éppen gyerekprogramok sokaságát tervezi és valósítja meg. Ezek után egyáltalán nem volt meglepő, hogy a szeretet ünnepére egy újabb remek ötlettel rukkolt elő, az idősek karácsonyával. A program ötletét az előző gyülekezetéből hozta magával. Mondhatni stílusosan, advent negyedik vasárnapján a lelkész és presbitériuma az istentisztelet után ebédre invitálta a gyülekezet idős tagjait. Orbán Csaba Isten igéje mellé egy gyönyörű, Felix Salten-idézetet párosított az író leghíresebb mesekönyvéből, a Bambiból. A réten álló nagy tölgyfa utolsó, még le nem hullott két leveléről szólt a részlet. A falevelek az elmúló ősz és a közelgő tél idején a lehullásról, az elmúlásról elmélkedtek. Ugyanígy beszélünk mi emberek az elmúlásról, az életünk őszéről. Persze sokan nem szeretjük szóba hozni, inkább visszamenekülünk a múltba, az emlékeinkbe. Ugyanakkor Isten igéjéből megtudjuk, hogy ő felkészít bennünket életünk őszére, a hozzá vezető útra és néhány igazságot ki is jelent nekünk: azt, hogy életünk ezen része elmúlik, kinek több, kinek kevesebb jut belőle, de majd újra együtt lehetünk, az örök életben.

Az istentisztelet után a lelkész az időseket előbb úrvacsorára hívta, majd a szomszédos gyülekezeti házba az ünnepi ebédre. Külön köszönetet mondott a presbitereknek, akik az anyagi részét oldották meg ennek az ünnepségnek, kiemelve B. Szűcs József és családja munkáját, akik a sütés-főzést is magukra vállalták. Húsleves, töltött káposzta, tört krumpli sült hússal, aprósütemények kerültek az ünnepi asztalra és persze a szomjoltók. A kántor és maroknyi kis csapata, a gyerekek (vallásórára járók, kis- és nagykátésok) egy énekkel örvendeztették meg a jelenlévőket, majd ők maguk ajándékozták meg kis csomagokkal az időseket. Bő két órát töltött így együtt mindenki, önfeledt beszélgetések, rengeteg mosoly, jókedv és hála töltötte be a gyülekezeti házat. Aki ott volt, minden bizonnyal jövőre is ott lesz, sőt nagy valószínűséggel gyarapodni is fog a létszám, hiszen egy nagyon jó kezdeményezés született.