Mennyei csoda Borson

Bátori-Fenesi Judit lelkésznő

Szenteste a templom előtti békés csendességbe burkolódzó teret lassan megtöltötte a gyermekek és az őket elkísérő szülők és nagyszülők lelkesedése.

Karácsonykor mindannyian befogadóbbak vagyunk a minket körülvevő csodákra. Keresünk egy olyan érzelmi többletet, ami megvidámítja a szívünk és békét teremt az elménkben.

Vannak olyan emberek egy-egy közösségben, akikért nagyon hálásak lehetünk. Ők azok, akik nem a személyes érdekeiket és boldogságukat helyezik előtérbe, hanem mások örömét szolgálják. Ők a tartópillérek, a hátteremberek, akiknek az áldozatos munkája nélkül nem jöhetett volna létre a karácsonyi betlehemi pásztorjáték. Köszönet illeti Borsi Gyöngyi vallástanárnőt és  Szabó Andrea magyartanárnőt. Fáradságot nem kímélve felkészítették a diákokat és karácsonyi misztériumot varázsoltak a szemünk elé.

A dekorációk, a jelmezek elrendezésénél nem csak a kiváló esztétikai érzékük rajzolódott ki a pedagógusoknak, hanem az a fajta tenni akarás és csoda elhintése is, ami egy pillanatra megállítja a rohanó világot és más érzésvilágba repíti a betlehemi pásztorjátékot nézőket. Egy magasabb dimenzióba való átlépést jelent, a mennyei szféra megtapasztalását, amely határtalan örömmel ruház fel mindannyiunkat: Krisztus megszületett!

Megható volt látni azt a fajta gyermeki őszinteséget, önzetlen szeretet, amivel megközelítették a több mint kétezer éve megtörtént betlehemi csodát. Milyen egyszerű dolgok elegendők ahhoz, hogy elfelejtsük a mindennapi terheinket, hogy a félelmet az örömre cseréljük le! Hogy abból adjunk, amiből mindannyiunknak a legkevesebb van: az időnkből! Ez az igazi csoda-elhintés, mert amikor mások örömét szolgáljuk, akkor mi magunk is részesülünk ebben az érzésvilágban!