„Üdvözítő született ma nektek”

Kardos József unitárius lelkész

Karácsony éjszakájának csendjében az Úr angyalának örömhíre szólítja meg a nyájukat őrző pásztorokat. Örömhír, amely azóta is évszázadokon keresztül visszhangzik az emberi szívekben. Nem királyok palotájában, nem hatalmasságok tanácstermeiben, hanem valahol a pusztaságban hozza az angyal a világ tudtára Jézus születésének örömhírét.

Az éj csendjét mennyei szózat töri meg, amikor Isten angyala megjelenik, és a fényáradat bevilágítja a sötét éjszakát. Az angyal szava nem ijesztő volt, hanem reményt hozó, mint amikor egy hosszú, sötét éjszaka után az első napsugár áttör a horizonton. A félelem és a megdöbbenés közepette érkezik az örömhír: Üdvözítő született!

Ez az örömhír nemcsak a pásztoroké, hanem mindenkié, aki képes meghallani és befogadni. Egy gyermek érkezett ebbe a világba, aki bepólyálva, jászolban fekszik, de aki életünk minden szegletébe reményt és örömöt hoz. Nem királyi palotában látta meg a napvilágot, hanem egyszerű istállóban, a jászolban, szalma között. Az ő uralma nem nyers erővel jut érvényre, hanem a szív és a lélek belső átalakulása által valósul meg.

A mennyei seregek éneke átható erejű, mégis egyszerű üzenetet hordoz: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2, 14) Ez az üzenet ma is szól hozzánk. Mert az angyalok nem egy szűk körhöz szólnak, hanem minden emberhez, mindenkihez eljuttatják az örömhírt, aki békére és szeretetre vágyik. A békesség nem csupán a háborúk hiányát jelenti. Ez a békesség belső csend, amelyet Isten közelsége ad. Az a tudat, hogy nem vagyunk egyedül, hogy van Valaki, aki szeret minket, aki eljön hozzánk, aki velünk marad. Ez a békesség nem függ az élet körülményeitől, nem függ a gazdagságtól, hatalomtól vagy sikertől. Ez a békesség Isten ajándéka, amit karácsonykor újra és újra felkínál nekünk.

Dicsőíteni Istent és békét teremteni a földön – ez nem csupán egy szép gondolat, amit karácsony ünnepén illik elmondani, hanem a legszebb emberi hivatás, a legnemesebb feladat, amelyet életünk minden napján vállalnunk és végeznünk kell. A karácsonyi öröm nem csupán érzés, hanem meghívás arra, hogy a békét hordozzuk a mindennapokban, a szavainkban, a tetteinkben, ennek hírnökei legyünk otthonainkban és közösségeinkben.

A pásztorok elindultak, hogy megnézzék mindazt, amiről az angyalok beszéltek. Ők nem tudósok, nem teológusok voltak, csak egyszerű emberek, akik hittek az angyal szavának. Talán ez a karácsony egyik legfontosabb üzenete számunkra is. Nem kell különlegesnek lennünk ahhoz, hogy megtapasztaljuk Isten közelségét. Elég, ha nyitott szívvel fogadjuk az Ő hívását, a mi életünket áldottabbá tevő üzenetét. Az egyszerűség, az alázat és a bizalom az a három kulcs, amely kinyitja a szív ajtaját Isten ajándéka előtt.

Ha meghalljuk az angyalok énekét, ha megérezzük a pásztorok egyszerű, de mély hitét, akkor rájövünk, hogy a legnagyobb ajándék, amit az ünnepen kaphatunk, nem más, mint a szeretet, a békesség és az Isten közelsége. Isten országában nem az erő, nem a gazdagság vagy a befolyás uralkodik, hanem a szelídség, az alázat és a szeretet.

Karácsony nem csupán egy szép emlék vagy egy régi történet. Minden évben megadatik nekünk a lehetőség, hogy a betlehemi jászolnál megtapasztaljuk Isten szeretetét. Nem a díszek és az ajándékok teszik különlegessé ezt az ünnepet, hanem az, hogy Jézus minden évben csendesen kopog életünk ajtaján, újra helyet kér a szívünkben, az otthonunkban, a közösségünkben.

A karácsony nem csupán egy történet, amit minden évben felidézünk és újraélünk. A karácsony eseményei nemcsak a múlt emlékei, hanem ma is létező valóság. Ha meghalljuk az angyali üzenetet, ha nyitott szívvel befogadjuk azt, akkor észrevesszük, hogy mindenütt helye van annak a jászolnak, amelyben Jézus megszületik, közöttünk a világra jön. Helye van a családunkban, a kapcsolatainkban, a közösségeinkben, az önmagunkkal való viszonyunkban. Mindannyian meghívást kapunk, hogy „pásztorok” legyünk, akik meghallják és továbbadják az örömhírt: „Üdvözítő született ma nektek”. (Lk 2, 11a)

A karácsony öröme nem ér véget a fények kialvásával vagy az ajándékok kibontásával. Ezért fontos, hogy ne csak a szépen feldíszített fenyőfára tekintsünk, hanem szívünk belső állapotára is. Vajon ott van-e a békesség, az alázat és a szeretet? Vajon képesek vagyunk-e befogadni Jézust, aki a békesség és a szeretet ajándékát hozza minden embernek, minden közösségnek?

Legyen ez a karácsony annak az ideje, hogy letesszük a félelmeinket, és befogadjuk a reményt. Merjünk a pásztorokkal együtt odalépni a jászolhoz, és meglátni benne azt, akit Isten végtelen szeretetéből és jóságából mindannyiunknak ajándékozott. A jászol egyszerűsége arra tanít, hogy a legnagyobb ajándékok gyakran a legváratlanabb helyeken találhatók meg. Nem a csillogó külsőségekben, hanem a szív csendjében, a cselekvő szeretet apró tetteiben. Hogy Isten az apró dolgokon keresztül is képes megváltoztatni a világot. Legyen tehát a szívünk az a hely, ahol a szeretet megszületik, ahol a béke és a jóság otthonra talál.

A karácsony éjszakáján elhangzó örömhír soha nem halványul el. Az angyalok éneke ma is szól hozzánk. Ha meghalljuk, ha befogadjuk, akkor mi is részeseivé válhatunk ennek a karácsonyi örömnek. A szeretet és a béke mindig elérhető számunkra, és csak rajtunk múlik, hogy választjuk-e ezt a sok örömöt és áldást hozó utat.

A Nagyváradi Unitárius Egyházközség nevében áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!