Év végi hálaadó szentmisét tartottak a nagyváradi székesegyházban

Az ünnepi szentmise bevezető részében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: a polgári év utolsó napjának estéjén azért gyűltek össze, hogy hálát adjanak Istennek mindazért, amivel meglátogatott és megajándékozott minket az elmúlt hónapokban. Ez a hálaadás mindenekelőtt odafordulást jelent Istenhez, aki gondoskodó szeretettel kísért bennünket, s megadta az elmúlt esztendőben is a szükséges lelki erőt, olykor a bölcsességet, a kitartást, a hűséget azért, hogy megmaradjunk a helyes úton, és előre haladjunk a végső cél felé.

Ugyanakkor ilyenkor gondolunk a közelmúltban elhunytakra, valamint arra is, hogy a mi életünkben nemcsak az örömök, a sikerek voltak jelen, hanem ott voltak a nehéz pillanatok is, a megpróbáltatások, a kudarcok. Isten jóságát kell látnunk, aki még a nehézségekben is mellettünk áll, felemel, bátorít, hogy felismerjük az ő jelenlétének szépségét és értékét. És nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy egy különleges idő előtt állunk, hiszen 2025 jubileumi szentév a római katolikus egyházban. Erre pedig úgy kell tekintenünk, mint egy új lehetőségre Istentől, aki a megújulás és a remény útjára hív bennünket, hangsúlyozta a főpásztor.

Istennel való kapcsolatteremtés

Visszatekintésében Pék Sándor esperes-plébános felidézte, hogy világegyházi szempontból 2024-ben a püspöki szinódus volt a legfontosabb történés, mely három kulcsszó jegyében zajlott:

• misszió,
• szeretetközösség,
• részvétel.

A nagyváradi egyházmegyében "A Lélek a pusztába vitte" mottóval szerveztek eseményeket. A székesegyházi főplébánián is az Istennel való kapcsolatteremtés terének a kialakítására törekedtek a különböző ünnepségeken, szentmiséken és egyéb találkozások alkalmával, illetve a zarándoklatokon. Az egyháztanácsnak is volt lelki mottója: "Egybegyűlve", utalásként arra, hogy miután találkoztak a feltámadott Jézussal, az emmausi tanítványok együtt találták az apostolokat. A plébániának ugyanakkor hónapról-hónapra megjelent az értesítője, a Menj be!. A hitoktatásnak is volt mottója: "Most merítsetek!", reflektálásként a kánai menyegzőn történt csodára.

A számok tükrében elmondható, hogy 1065 személlyel tartanak formai kapcsolatot, 316 családban, s ezek közül 268 helyre mennek házat szentelni, ami jelen körülmények közt egy szép arány. Az egység jelének könyvelik el azt is, hogy nőttek az egyházadóból és a perselypénzből származó bevételek. A püspökség támogatásával és adományokból sikerült felújítani a kis orgonát és a sekrestyét. Huszonegyen elsőáldoztak és huszonhárman lettek megbérmálva. Hatvan alkalommal kísérték az elhunytakat nyugvóhelyeikre, köztük a székesegyház néhai karnagyát, Balogh Mihályt. Ötvenhat keresztelés volt és negyvenegy házasságkötésre került sor a tavalyi esztendőben. Oláh Gabiella kántor zene-, míg Benedek Ramóna hitoktató Szent László-tábort szervezett, magyarázta a tisztelendő.