Hogyan metsszük meg gyümölcsfáinkat tavasszal?

Szolár Éva

– Mikor kell elkezdeni a metszést? Milyen támpontokat ad az időjárás vagy a növény, amelyet ha figyelünk, akkor tudni fogjuk, hogy érdemes hozzákezdeni? A múlt évben február végén virágzott a kajszibarack... Már nem biztos, hogy érvényesek a régi szabályok, miszerint február a metszés hónapja.
– Általános szabály, hogy február közepétől metszünk. Persze a nagyüzemi gyümölcsösökben elkezdik november végén, amikor lehullott a levél, mivel ott akkora tételről van szó, de ezeken a helyeken is csak az almatermésűeket metszik, amibe beletartozik az alma, a körte, a birsalma és a naspolya. Ezeket ugyan mi is elkezdhetjük, de ha nincs szó több száz fáról, akkor nem kell elsietni. Az almatermésűeket elkezdhetjük ősszel vagy januárban is metszeni, kizárólag akkor, amikor pozitív a hőmérséklet. Az a fő szabály érvényesül ugyanis, hogy a metszés elvégzésnek időpontjában nem lehet fagy, illetve ha még várhatók nagyobb mínuszok, akkor sem kezdhető el a munkálat.

A gyümölcstermő fák nagy részét a tavasz közeledtével érdemes metszeni. Harminc évvel ezelőtt még kitolódott márciusig a munkálat elvégzésének az időszaka, az utóbbi húsz évben azonban már februárra, illetve február elejére tolódott, amint az időjárás engedi, el kell végezni. Általánosan elmondható, hogy ha február 10-e körül számottevő fagy vagy havazás nem várható, akkor elkezdjük a metszést és az javasolt, hogy az alma-, birs- és körtefákkal indítsunk! Majd folytatjuk a szilvával, a meggyel és a cseresznyével, legutoljára hagyva a kajszit és az őszibarackot, valamint a mandulát.

A kajszi- és az őszibarack metszése akkor javasolt, amikor már beindult a fa keringése, duzzadnak a rügyek és látszik, hogy nemsokára ki fog virágozni, tehát piros bimbós állapotban van. Erre az a magyarázat, hogy ekkor a fának már ki van alakulva az immunrendszere, keringenek a nedvek benne, a sebek esetében működik az öngyógyítás és a védekezés is. A szakértők szerint a kajszit akár virágzásban is metszhetnénk, az lenne immunológiailag a legkedvezőbb, de technikailag ez azt jelenti, hogy amikor virágzásban levágunk egy ágat, akkor arról vagy a környező ágakról sok virágot leverhetünk.

– Milyen alapelvek érvényesek a metszésre? Le tudjuk ezt írni szemléletesen? Honnan látjuk, hogy egy ágat hol és meddig kell visszametszetni?
– Ez egy olyan tudomány, amit a gyümölcsfa mellett lehet elsajátítani... Első lépésként, amikor odaállunk egy gyümölcsfa mellé, akkor azt kell megállapítsuk, hogy hol van elszáradt vagy beteg ág, ezt távolítjuk el legelőbb. Ennek a legfőbb oka, hogy ha ezeket levágjuk, akkor láthatjuk, mi marad, miből gazdálkodhatunk. Ne úgy kezdjük, hogy megritkítjuk az ágakat, majd a végén látjuk, hogy itt-ott van még egy száraz ág, s csak később derül ki, hogy termőágakat meghagyhattunk volna. A száraz ágakat egyébként év közben, a vegetáció alatt is levághatjuk (például ha augusztusban és szeptemberben látjuk, hogy elszáradt egy-egy ág, akkor kell levágni). Majd ezt követően megnézzük minden fánál, hogy melyek a termőrügyek, tehát amelyekből virág lesz, és mely rügyekből lesz csak hajtás. A termőrügyeket arról ismerjük meg, hogy nagyobbak és gömbölydedebbek, ezekből virág és termés lesz. Ezeket lokalizáljuk, akár kajsziról, szilváról vagy almáról beszélünk, majd ez alapján próbálunk menteni. Vannak olyan fajták, amelyek hajlamosak a sok hajtásra és besűrűsödnek (például a szilva, az őszibarack, és egyes almafajták). Mindig az a fontos, hogy ne csonkítva, hanem ritkítva legyenek az ágak. Például egy ágrészen van 15 tavalyi hajtásunk, akkor azt nem úgy csináljuk, hogy ezek mindegyikéből levágunk 10-10 cm-t, mert akkor a seprűsödés jelensége jön létre és millió kis ág lesz. A javasolt az, hogy a 15 ágból hagyjunk meg körülbelül nyolcat. Ki legyenek ritkítva, szellősek legyenek. Ha 15–20 méterről visszanézek a fára, akkor azt kell látnom, hogy az ritkább és szellősebb lett. 

A másik alapszabály, hogy ha a koronát vesszük alapul, akkor mindig a periféria felé törő ágakat hagyjuk meg. Azokat, amelyek a korona belsejében vagy felfelé, teljesen függőlegesen haladnak, el kell távolítanunk, mivel ezek nem virágot, hanem hajtást fognak hozni. Ezáltal nyithatjuk ki a koronát, így a fény be tud hatolni, hiszen azok az ágrészek, amelyek nem kapnak fényt elhalnak. Általában a laikusok azt a hibát követik el, hogy a korona tetejében nem ritkítanak eleget, besűrűsödik nagyon a teteje, az alsó ágak nem kapnak emiatt fényt és elszáradnak, így a korona tetejében koncentrálódik a termőág és a gyümölcs. Tehát, a korona tetejében ritkítani kell, hogy a fény behatoljon annak minden részébe.

Próbáljuk meg azt is megállapítani, hogy melyek a termőrügyek és a vegetatív rügyek. A termőrügyek kinézetéről már beszéltünk, a vegetatív rügyek vékonyak és hegyesek. 

– Az elhangzottak alapján tudjuk, hogy különböző gyümölcsfákat különbözőképpen metszünk. Milyen fajták igényelnek több vagy éppen kevesebb metszést?
– A dió, a cseresznye és a meggy esetében az a fő szabály, hogy kevésbé kell megmetszeni, mivel van egy önszabályozó rendszere; magától annyi rügyet és ágat hajt, amennyit el bír táplálni, nem sűrűsödik be. Ezeket a fákat csak 4-5 évente kell megritkítani, nem igénylik a folyamatos metszést. Természetesen, a nagy gyümölcsösökben más szabály érvényesül. Az őszibarackot vagy az almatermésűeket ajánlatos minden évben metszeni, mivel nagyon besűrűsödhet a koronájuk, s ahol nincs elég fény, ott nem lesz virágrügy és termés.

– Mi a helyzet a fiatal fák metszésével? Kell vagy nem kell? Mikortól szükséges őket metszeni?
– Feltétlenül kell őket metszeni már az ültetés évében. Ha elültetünk egy oltványt, akkor azon lehet egy suháng vagy egy kis kezdetleges korona, ebből egy 70–80 cm szárat kell meghagyni, vagy például a szilvánál csak 60–70 cm-t. Furcsán nézhet ki a laikusok számára, amikor egy akár 3 méteres suhángot visszavágunk 70 cm-re, de ahhoz, hogy ne kússzon fel túlságosan a fa, már az ültetésnél meg kell metszenünk. Ezt a kezdeti lépést koronaalakító metszésnek nevezzük, nem termőre metszésnek. Következő évben feltételezzük, hogy körülbelül 8 hajtás lesz azon a száron, abból négyet hagyunk meg, amelyek kifelé állnak, a korona minden egyes irányába kell tartson egy-egy ág. Az elv itt is érvényesül: az az ág, ami befelé vagy felfelé megy a koronában, eltávolítandó. Ha asszimmetriát látunk, azt is kompenzálnunk kell: például ha a fa egyik oldalán van egy 40 cm-es águnk és a másikon egyméteres, akkor ez utóbbit vissza kell metsszük 40 cm-re, annak érdekében, hogy szimmetrikusak legyenek. Ha ezt nem tesszük meg, akkor az egyméteres ág sokkal jobban fog nőni, majd pár év múlva lesz egy féloldalas fánk.

– Mi történik abban az esetben, ha elcsúsztunk a munkálatokkal, a metszéssel? Lehet abból baj, ha márciusban kezdünk hozzá, amikor már minden megindult?
– Nem, inkább csináljuk meg később, mint soha. Ebben az esetben óvatosabban kell dolgozni, amikor már bimbózik vagy virágzik a fa, akkor is nyugodtan megmetszhetjük, de vigyáznunk kell, hogy ezeket ne verjük le. Attól nem kell félni, hogy a fa sok energiát ölt volna még bele ezekbe a folyamatokba. A metszést mindenképp végezzük el, mert enélkül egy fa lehet, hogy rengeteget terem adott évben, ami kicsi és silány minőségű lesz, majd következő évben csak 10 darabot. A cél az, hogy a fán legyen hajtásnövekedés, de termés is.

– Van, aki még a laikus szemnek láthatóan is túlzásba viszi a metszést, túlságosan megnyirbálja a fát. Mi történik ilyenkor, mekkora kárt okozunk és mennyi időbe telik a regenerálódás?
– Megbetegedni nem fognak a fák, inkább arról van szó, hogy a túlmetszésre néhány fajta érzékenyebb, például a cseresznye megsínyli az ilyen eljárást, de szilváknál vagy almáknál nem lesz belőle gond. Ha nagyon megmetsszük a fákat, akkor erős hajtásnövekedéssel fog reagálni a fa, ezeken pedig nincsenek termőrügyek. Ez azt jelenti, hogy az idén túlmetszett fának nem lesz termése, jövőre pedig még mindig nagyon kevés lesz, s ha a következő évben nagyon nem metszem meg, akkor tud dolgozni a termőrügyekre is. Magyarán, ha az idén túlmetszek egy fát, akkor az minimum két évre kihat. Kivételek is vannak ez alól, így az őszibarack, a nektarin, a mandula, amelyeket meg kell erősen metszeni. Például az őszibarack esetében a tavalyi ágmennyiség 50 százaléka le kell kerüljön. Egy megfelelően megmetszett őszibarack koronáján a madár átrepül úgy, hogy egyetlen ágába sem akad bele.

– Milyenek legyenek az eszközeink azon túl, hogy élesek? Egyik fáról másikra átvihetjük a kórokozókat...
– Persze, ajánlott, hogy legyen egy jó metszőollónk és fűrészünk. Mindenkinek ajánlom, hogy az eszközeit fertőtlenítse. Egy kiskertben minden egyes fa után, vagy minden fafajta után is kellene fertőtleníteni. Ha egyik kertből a másikba megyünk, akkor is feltétlenül végezzük el ezt a műveletet, mert nagyon sok betegséget tudtunkon kívül mi terjesztünk az eszközökkel. A metszőollóval sok vírusbetegséget, de sok minden mást is átvihetünk egyik fáról a másikra. Erre használhatunk egészségügyi szeszt, 70 százalékos alkoholt vagy klóros vizet. A fertőtlenítő koncentrált legyen, ebbe belemártjuk és utána letöröljük az eszközt. Azt is ajánlom kisebb kertekben, hogy a lemetszett nagyobb ágakat (2 cm-nél nagyobbat) gazdaboltokban beszerezhető sebkezelő termékekkel kenjük be, ebből van réztartalmú sebkezelő viasz, ami fertőtleníti és egyben le is zárja a sebet.

Egy további fontos eljárás, a metszés utáni lemosópermetezés réztartalmú vegyszerekkel. Olyan módon kell befedni, hogy csorogjon az ágakról. Metszés után minél hamarabb végezzük el a lemosópermetezést, például a saját kertemben a metszés befejezése után azonnal elvégzem, hogy a friss vágásokra tudjon közvetlenül ráfolyni.