Szűrrátétes ruhakölteményekből nyílt kiállítás ׀GALÉRIA

Szolár Éva 

A szervezők részéről Kiss Törék Ildikó és Meleg Vilmos köszöntötte a jelenlévőket. „Mintha több előadás jelmezét láthatnánk itt kiállítva. Színházi miliőt teremt számunkra Szilágyi Irén” – emelte ki Kiss Törék Ildikó színművész. Meleg Vilmos köszöntőjében bejelentette, hogy Partiumi Színházi Gyűjtemény négy eseménynek ad otthont a magyar kultúra ünnepének közel három hetében. Kiemelte, hogy vidéki hagyományőrző találkozókon már többször részt vehetett Szilágyi Irén szűrrátétes kiállításain. Most eljött az ideje annak is, hogy Nagyváradon a magyar kultúra ünnepét ezzel nyithatjuk meg – fogalmazott felvezetőjében Meleg Vilmos. 
Szilágyi Irén munkásságát és alkotásait Kolozsvári István, a berettyóújfalui Bihari Népművészeti Egyesület elnöke méltatta. A magyar kultúra napjának rendezvényei mind azt hivatottak sugallni, hogy mindenféle műfaj fontos és szükséges ahhoz, hogy a „nagyváradiságunkat, bihariságunkat, magyarságunkat” meg tudjuk tartani, és a sajátos karakterek megmaradjanak. Kiemelte: Szilágyi Irén iparművésszel Berettyóújfaluban találkoztak először, a Bihari Népművészeti Egyesület rendezvényein, amely a térség hagyományaival és tárgyi kultúrájával foglalkozik, ennek része a rátétes technika is. Az alkotó jelentkezett az egyesület Kitesszük a szűrét elnevezésű pályázatán szűrrátétes darabokkal, modern kategóriában. Az alkotások közös jelszava a „használható hagyomány”: az a cél, hogy a hagyomány elemeiből kiindulva, annak rendszerét és üzenetét megtartva mindenkor használható, viselhető alkotások szülessenek, melyek kielégítik a mai igényeket, egyben rámutatnak nemzetiségi és tájegységi sajátosságainkra. A települési közösségeink, elsősorban a faluközösségeink felszámolódtak, abban az értelemben, ahogyan sok évszázadon keresztül működtek. Közel egy évszázada elindultak azok a mozgalmak (népi írók, táncházmozgalom, tárgyi alkotó népművészeti stúdiók, egyesületek), amelyek erre próbáltak valamilyen választ adni. Erre az időszakra esik Szilágyi Irén indulása is: felkészült cipőtervezőként, grafikai ismeretekkel a birtokában lett a nagyváradi cipőgyár tervezője, majd szülőföldjétől távol, Szombathelyen is folytatta ugyanazt a munkát. A bihari területen alkalmazott szűrrátét technikával egyre intenzívebben kezdett foglalkozni – összegzett Kolozsvári István.

A magyar cifraszűr – ami ma már hungarikum is – kimondottan a Kárpát-medencében honos, s itt is a magyar nemzetiséghez köthető viseleti darab. Györffy István néprajzkutató megfogalmazása szerint a cifraszűr a magyar nép egyik legősibb és legkedveltebb, népdalokban leggyakrabban emlegetett ruhadarabja. Kizárólag férfiak viselik, leginkább a pusztázó nép, de ünnepi díszruhája a falusiaknak is. „A legmagyarabb ruhadarab” – emeli ki. A szűrrátét technika a varrógéppel együtt jelent meg. A szűrrátétek átmentették a hímzett motívumrendszert, de azt varrógéppel valósították meg, olcsóbban és gyorsabban, mint a hímzést. A bihari térségben a rátétes, posztóvirágos cifraszűr vált általánosan jellemzővé. 

Szilágyi Irén elődjeihez viszonyítva továbblépett, és az ő darabjai már sokkal inkább iparművészeti alkotásoknak tekinthetők, amelyek népművészeti gyökerekből táplálkoznak. Formavilágában és díszítmény-használatában egyszerre tartja meg a hagyományt és lép ki a hagyományos motívumkészletből. Ami egyedivé és „váradivá” teszi, hogy egyértelműen visszaköszönnek a nagyváradi, 20. századi szecessziós építészetnek, iparművészeti alkotásoknak a páratlanul gazdag formái és mintái. Fontos kiemelni, hogy az alkotó szülőföldje egybeesik a technika születési helyével, Nagyváraddal. Szilágyi Irén Nagyszántóról indult, Nagyváradon, majd Szombathelyen élt, bárhová került, bármilyen munkaterületen tevékenykedett, mindenhol lehetősége nyílt alkalmazni a folyamatosan gyarapodó szakmai tudását. Alkotásait önálló kiállításokon is bemutatta, országos elismerésekben sem szűkölködik, elnyerte a Magyar Kézműves Remek díjat – zárta méltatását Kolozsvári István. 

Szilágyi Irén beszélt munkásságának kezdetéről, indulásáról: egy házaspártól ajándékba kapta Györffy István A cifraszűr egyik dedikált, eredeti példányát. Ezt követően beszélt alkotásairól, így a nagyváradi nyakas szűr születésének történetéről. Megemlítette: amikor Szombathelyre került, kiderült, hogy a Dunántúlon senki sem foglalkozott a szűrrátéttel, majd bemutatta a szombathelyi szűrt 1873-ból, amit Győrffy István könyve alapján elkészített. Szintén így született a dunántúli kocsisszűr, ami fekete díszítést jelent fekete alapra. Érdekességként elmondta, hogy amikor Ausztriában élt és alkotott, a helyi rendezvényekre szóló meghívókban benne volt, hogy viseletben kell megjelenni. Magyarként felvetődött a kérdés, hogy vegyék fel az osztrákok viseletét, vagy menjenek a sajátjukban ezekre a rendezvényekre, s ekkor kezdett újra a szűrrátétesekkel foglalkozni. Az osztrákok hozzáállását maga is követendőnek ajánlotta, hiszen, mint mondja: Ausztriában egy falunapon a tősgyökeres és a beköltöző osztrák is viseletben jelenik meg. „Akkor kezdtem el ezeket a ruhadarabokat újragondolni, ha nekünk is van viseletünk, amiről látszik, hogy a sajátunk, akkor abban jelenjünk meg” – zárta szavait az alkotó.