Márton-napi hagyományok, szokások

Törő Enikő

Egyes legendák szerint Szent Márton híres volt jóságáról és önzetlenségéről, az ő nevéhez fűződik a libalakoma tradíciója és az újbor is, így az idők folyamán a vendégszeretet szimbólumává vált. Szent Márton a legenda szerint a római birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) született, 316-ban vagy 317-ben, egy római elöljáró fia volt. A római császár katonájaként egyszer a francia Amiens városában állomásozott, egy hideg téli estén a köpenyének a felét egy szegény koldusnak adta. Aznap éjjel különleges álma volt: a koldus megjelent Jézus alakjában, ezt jelnek tekintette, így attól a naptól kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett és misszionáriusként segítette a rászorulókat. A jótettei szájról-szájra terjedtek, püspökké akarták szentelni. Amikor ezt a hírt meghallotta, a ludak óljába bújt el, a szárnyasok azonban a gágogásukkal és a szárnyuk csapkodásával nagy zajt csaptak és felfedték a rejtekhelyét, így 371-ben Mártont püspökké szentelték, 398-ig, haláláig a szegényeket segítette.

Szent Márton napján hatalmas lakomákat szokás rendezni, ilyenkor liba és újbor is kerül az asztalra. A néphagyomány szerint aki spiccesen fekszik le ezen a napon, annál szerencsésebb és egészségesebb lesz az évben, aki pedig az új borból iszik, szintén jó egészségnek örvend majd. ,,Aki Márton napon libát nem eszik, egész évben át éhezik” – így is tartották. Népi jóslást még a liba csontjából is végeztek: ha a csont barna és rövid, akkor sáros lesz a tél, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas. Ha már az időjóslásnál tartunk, azt is mondogatták, hogy ha Márton napján a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál; ha Márton ködös, akkor enyhe tél lesz, ha viszont havazik, erős tél várható; ha ezen a napok esik, utána a fagy elviszi a termést; márciusban olyan idő lesz, mint Márton-napkor; kemény tél várható, ha Márton fehér lovon jön, azaz, ha e napon havazik.

A régi szokások szerint a szolgák ezen a napon kapták meg a bérüket. A pásztorok ezen a napon vesszőt adtak ajándéka a gazdáknak, ezt nevezték Szent Márton vesszőjének. Úgy tartották, hogy ahány ága van a vesszőnek, annyit malacozik majd a disznajuk.

Számos hiedelem is kötődik Márton napjához. November 11-én nem szabad takarítani, mosni, teregetni sem, ugyanis azt tartották, hogy ezzel az összes jószágot veszélybe sodorják. Az aznap szedett vesszőt az istálló ajtaja fölé kellett helyezni, ugyanis azzal megvédték az állatokat a betegségektől. A pásztortól kapott vesszővel meg kellett veregetni a disznókat, ugyanis így egészségesek maradtak és a húsuk jó ízű lett.

Tehát Márton-napon több alkalomból is nagy lakomákat, bálokat tartottak, egyrészt a szerencse és egészség reményében, másrészt a böjt előtti utolsó nap miatt. Magyarlakta területeken manapság is szokás szervezni vásárokat, ünnepségeket, azonban idén ez sajnos a koronavírus-járvány miatt mindenhol elmarad. Családi körben azonban, aki teheti, ünnepelje meg ezt a napot, kerüljön az asztalra liba és újbor, és nem árt az aznapi időjárási viszonyokat is feljegyezni.