Magyarország megkaphatta volna a 2032-es olimpiát

Magyar Olimpiai Bizottság, kiemelten Schmitt Pál támogatásának köszöni, hogy a NOB állandó tagjává választották. 

A sportvezetővel a Magyar Nemzet készített interjút.

A nyilvánosság előtt is többször köszönetet mondott Schmitt Pálnak, megannyi tisztsége mellett a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi, valamint Gyulay Zsoltnak, a MOB jelenlegi elnökének. Mivel járultak hozzá a megválasztásához?
Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném, a NOB-tagság nem Fürjes Balázs személyes, hanem a magyar olimpiai mozgalom, tágabban a magyar sport, egész Magyarország sikere. Fontos tudni, noha a NOB története során mindig is volt, nem automatizmus, hogy Magyarországnak legyen tagja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban. Sőt, sokan gondolkozhatnak úgy, hogy mi mindig ott voltunk, kapjon lehetőséget más is. Az én megválasztásom tehát Magyarországot, a magyar sportot, a magyar olimpiai családot megillető elismerés, megtiszteltetés. Schmitt Pál, Gyulay Zsolt, továbbá a jelenleg még szintén NOB-tag Gyurta Dániel támogatása nélkül aligha érhettük volna el ezt a sikert. Schmitt Pál biztatása és támogatása híján nem is vágtam volna neki a választási folyamatnak. Kétszeres olimpiai bajnok, 1983-ban választották meg NOB-tagnak, tiszteletbeli tagként ma is kötődik a szervezethez, mindenkit ismer, mindenről tud, mindenki tiszteli, hatalmas a befolyása, a tapasztalata. Tanácsaira a jövőben is számítok.
Melyek voltak e folyamat legfontosabb állomásai?
Úgynevezett állandó tagnak jelentkeztem. Fontos a fogalmazás, erre a tisztségre nem valamelyik tagszervezet, netán nemzetközi sportági tagszövetség jelöli az aspiránsokat, nekik maguknak kell pályázniuk. Ugyanakkor természetesen a támogatottság elengedhetetlen, ennek hiányában én sem vállaltam volna a kihívást. Schmitt Pál, Gyulay Zsolt és Gyurta Dániel fordult a Magyar Olimpia Bizottsághoz azzal a javaslattal, hogy a szervezet kérjen fel engem a kandidálásra, amire egyhangú döntéssel meg is kaptam a felkérést, ennek birtokában nyújtottam be a pályázatomat idén áprilisban.

Néhány aktuális témáról hadd kérdezzem. Először is: budapesti olimpia. A minap mintha kissé szkeptikusan nyilatkozott volna a Sportrádiónak. Ezek szerint oda a történelmi lehetőség, ami a 2024 -es vagy a 2028-as nyári játékok megrendezésére kínálkozott?
A 2024-esre és a 2028-asra esélyünk sem volt, a 2032-es viszont a miénk lett volna, méghozzá már 2017-ben, a limai kongresszuson – ezt meggyőződéssel állítom. Az Agenda 2020 programot Budapestre szabták, összeért volna a NOB szándéka és Magyarország célja. Akkor egyértelmű volt, a NOB egyetlen pályázót sem akart elveszíteni, ezért történetében először egyszerre ítélt oda két olimpiát. A finisbe kanyarodva Budapest teljesen egyértelműen felért Párizs és Los Angeles szintjére, utólag a NOB képviselői mondták: ha maradunk, miénk 2032. Ezért is hatalmas kár azért a felfordulás­ért, amit a felforgatók műveltek 2017 elején idehaza. Most nem arról beszélgetnénk, szükség van-e a Galvani hídra, a HÉV korszerűsítésére, a főváros szégyenfoltjaként emlegetett reptéri bevezető út rekonstrukciójára és még sorolhatnám. Ezek a projektek már haladnának. Tizenöt évünk lett volna felkészülni egy olimpiára, hatalmas történelmi lehetőségről maradtunk le egy öncélú, politikai indíttatású akció miatt. Elsősorban Budapest és Közép-Magyarország vesztett, nem keveset.

Nyilván a Momentum Mozgalom aláírásgyűjtésére céloz. A politikai tőkét a budapesti olimpia rendezésének aláásásával gründoló párt akkor durván 266 ezer aláírást gyűjtött, ám ennél többre azóta sem vitte, megrekedt a parlamenti bejutás küszöbén egyensúlyozó kis pártnak. Miért kellett mégis visszalépni a pályázattól?
Azért, mert az olimpia ügyét politikai játszmának akarták felhasználni, ami – ezt immár mint NOB-tag is mondom – megengedhetetlen.

A teljes interjút a Magyar Nemzet oldalán olvashatják el!