Összeomolhat egész Nyugat-Európa a brüsszeli szankciók hatására

Az elhibázott szankciós politika és az elhúzódó háború miatt a kontinens soha nem látott mértékű válsággal néz szembe. Talán a 70-es és 80-as évek olajárrobbanásához hasonlítható a kialakult helyzet, csak most sokkal komplexebb és nagyobb léptékű lefele ívelő csapdába került Európa. Az 1970-es években az OPEC arab tagjait magába foglaló OAPEC (az Arab Olajexportáló Országok Nemzetközi Szervezete) az akkor zajló jom kippuri háború hatására bejelentette, hogy felfüggeszti az olajexportot azokba az országokba, amelyek a háborúban Izraelt támogatják Szíriával és Egyiptommal szemben. Az olajembargó az Amerikai Egyesült Államokat és nyugat-európai szövetségeseit, valamint Japánt is érintette.

Csakhogy a mostani kilátások sokkal rosszabbak, ugyanis az eddigi hat, Oroszország ellen irányuló szankciós csomagot a sietségben minden előzetes hatástanulmányt nélkülözve fogadták el, így lehetséges, hogy ezek az Európai Unió érdekeivel egyértelműen szembemennek – magyarázza az Origo.

Kijelenthető, hogy az alkalmazott intézkedések az elképzelésekkel ellentétes hatást váltottak ki. Az egekbe ugrottak az energiaárak és veszélybe kerültek az ellátási láncok, továbbá az oroszok soha nem látott mértékű bevételeket könyvelhettek el ezidáig. A kieső nyugati piacokat pedig rendkívül gyorsan pótolták a BRICS országokban.

Az energiaválság gyakorlatilag megszüntette az európai unió stratégiai autonómiáját és geopolitikailag végtelenül sebezhető, kiszolgáltatott helyzetbe került a kontinens.

A kilátások annyira súlyosak, hogy az Európa gazdasági motorjaként számon tartott Németország és a hozzá szorosan kapcsolódó tagállamok teljesen összeomolhatnak ebben a lefele ívelő energetikai spirálban. A német gazdaság és az ipar teljes mértékben az olcsó fosszilis forrásokra támaszkodott eddig, ami biztosította a német ipari éhség kielégítését. Németország energiafüggősége 63,7 százalékos, ami azt jelenti, hogy mindössze igényének 36 százalékát tudja fedezni a megmaradt három atomerőművével, zöld energiával és a további hazai fosszilis forrásokkal. Annyira súlyos a probléma, hogy a német hatóságok már készültségben vannak, és figyelmeztettek a lehetséges ipari és gazdasági összeomlásra, ha nem sikerül rendezni minél előbb az ország energiaellátását.

A gázimport az ország energiamixének 35 százalékát teszi ki, a nyersanyagból teljes behozatalra szorul, és ennek első számú beszállítója az embargó által szankcionált Oroszország. Június közepén technikai hibára hivatkozva 40 százalékra csökkentette a Gazprom az Európába irányuló gázszállítást az Északi Áramlat 1-es számú vezetékén.

Érdemes megjegyezni, hogy az Európába irányuló gázszállítás harmadát fedezi a német–orosz vezeték. A kontinens energiarendszerének sikerességét ezidáig az adta, hogy az országok szoros együttműködés keretében összekapcsolták a különböző energetikai hálózataikat. 

Ha Németországba nem érkezik elegendő orosz nyersanyag, akkor a vezetékek interkonnektivitása révén Európa-szerte súlyos energiaellátási gondok lehetnek.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) előrejelzése szerint az európai országoknak komoly olaj- és gázellátási kihívásokkal kell szembenézniük az elkövetkező hónapokban.

Németországban már annyira súlyos a helyzet, hogy a legnagyobb bérbeadó cég már legalább félmillió lakásban korlátozta a gázszolgáltatást. A lakosságot fokozatosan spórlásra ösztönzik különböző eszméletlen javaslatokkal. Teljes iparágakat – mint az alumínium-, az üveg- vagy a vegyipart – fenyeget összeomlás, köztük például a 346 ezer embert alkalmazó vegyipart, amely a harmadik legnagyobb iparág, számos más iparág is épül rá. A német szakszervezetek állásfoglalása szerint abban az esetben, ha szigorú lesz a gázembargó, akár 6,5 millió munkahely is veszélybe kerülhet az országban. A német ipar összeomlása magával ránthatja az egész kontinenst és az euróövezetet is – olvasható az Origo cikkében.

A kialakult helyzetet fokozzák az Északi Áramlaton végzett éves rutinszerű karbantartási munkálatok. A vezetéken a karbantartás idejére teljesen felfüggesztették az oroszok a gázszállítást. A rutinszerű éves karbantartás július 11-én kezdődött és 21-én ért véget. Számos európai politikus azon aggodalmának adott hangot, miszerint elképzelhető, hogy a karbantartás után Oroszország nem nyitja meg a Németország felé irányuló gázcsapot többé. Ez nem így történt, de a normális szállítási mennyiség nem állt helyre.

A Gazprom korábban jelezte a németeknek, hogy nem tudják garantálni a gázszállítást Európába az Északi Áramlat 1-es vezetéken, ugyanis a szankciók miatt az Északi Áramlat portovajai kompresszorállomásának turbinaberendezése a Siemens-csoport kanadai műhelyében volt.

Ezidáig Kanada az elrendelt szankciók miatt blokkolta a turbina visszaadását. Ugyan német nyomásra Kanada jóváhagyta az orosz turbina visszaszállítását, azonban a németek és az oroszok azon vitatkoznak, hol van most a turbina. A németek szerint megérkezett, az oroszok szerint a Siemens nem hajlandó beszerelni.

Ráadásul a Gazprom újabb turbina meghibásodására hivatkozva 20 százalékra csökkentette a szállított mennyiséget. Így az oroszországi kompresszorállomáson már csak egy gázturbina-hajtómű üzemel.

Az országba az Északi Áramlat 2-es vezetéken pedig eddig nem érkezett orosz gáz, mert a háború február 24 -i kitörése befagyasztotta az amúgy is nehézkes engedélyeztetési folyamatokat.

Az európai energiaimport

2020-ban az Európába importált nyers kőolaj 29 százaléka Oroszországból, 9 százalék az Egyesült Államokból, 8 százalék Norvégiából és 7-7 százalék Szaúd-Arábiából és az Egyesült Királyságból érkezett. A földgáz esetében már sokkal sebezhetőbb a kontinens, ugyanis a szükségleteinek 43 százalékát fedezi az orosz import. A további beszállítók között található Norvégia 21 százalékkal, Algéria 8 százalékkal és Katar százalékkal. A szolid fosszilis energiaforrások (többnyire kőszén) 54 százaléka származik Oroszországból, míg 16 százaléka az Egyesült Államokból és 14 százalék Ausztráliából – áll az Origo írásában.

2020-ban Cipruson, Máltán, Görögországban és Svédországban az energiaimport több mint 80 százaléka kőolajtermék volt, Magyarországon, Ausztriában és Olaszországban pedig több mint egyharmada földgáz. Szlovákiában, Lengyelországban és Csehországban az energiabehozatal közel 15 százaléka szilárd tüzelőanyag volt.

Az EU-ban 2020-ban a függőségi ráta 58 százalékos volt, ami azt jelenti, hogy az EU energiaszükségletének több mint felét nettó importból fedezték.

2020-ban az EU nyersolaj, földgáz és szilárd fosszilis tüzelőanyagok importjában elsősorban Oroszországtól függött, majd Norvégia következett nyersolaj és földgáz tekintetében.

2020-ban az EU a saját energiájának mintegy 42 százalékát állította elő (a 2019. évi 40 százalékhoz képest emelkedett), míg 58 százalékát (a 2019. évi 60 százalékhoz képest csökkent) importból fedezte. Az import csökkenése részben a Covid–19 gazdasági válsággal függ össze.

Az EU képviselői megkeresték a földgáztermelőket – köztük az Egyesült Államokat, Izraelt, Egyiptomot, Azerbajdzsánt és Katart –, hogy további mennyiségeket küldjenek Európába. Ezek az erőfeszítések megnövekedett importot eredményeztek, beleértve a cseppfolyósított földgáz (LNG) szállítását és az Azerbajdzsánból származó vezetékes gáz mennyiségének szerény növekedését. Azonban így sem képesek fedezni a kieső orosz fosszilis forrásokat, mert időigényes új vezetékeket és LNG-terminálokat építeni.

A teljes cikk ITT olvasható el.

Borítókép: illusztráció