Két forgatókönyv egy intermezzóra

Pap István

Nagyot nézett mindenki Romániában, amikor Marcel Vela belügyminiszter kedden este előállt a kormány és a Román Ortodox Egyház közötti megegyezés hírével, na meg azzal a hosszú és zavaros akciótervvel, amiből homályosan valami olyasmi derengett fel, hogy húsvétkor az állam- és rendvédelmi szervek munkatársai asszisztálnak majd a pászka meg a húsvéti láng kihordásához. És történt ez két nappal azután, hogy a világ egyik része már megünnepelte a húsvétot, és Romániában sem léptettek életbe semmiféle speciális intézkedést, amivel felülírták volna az addig érvényben lévő közegészségügyi és járványvédelmi szabályokat. Hogy végül – úgy tűnik – Klaus Iohannis államfő megtorpedózta ezt az elképzelést, annak két olvasata is lehetséges.

Az első, valószínűbbnek tűnő interpretáció szerint a politikai helyzet szerencsés állása miatt sikerült elkerülni a nagyobb katasztrófát. Az egyik ilyen szerencsés körülmény az, hogy Klaus Iohannis nem a kvázi államegyház híve, ezért már egy héttel az ortodox húsvét előtt nyilvánosság elé lépett azzal, hogy miként kell viselkedni húsvét idején. Ezek a szabályok természetesen nem változtak alig pár nap elteltével, tehát Iohannis észérvekkel nem tudta volna megindokolni azt, hogy az ortodox húsvét miatt miért kellene változtatni azokon a szabályokon, amelyek mindaddig érvényben voltak. A másik szerencsés politikai tényállás az, hogy Iohannis immár a második államelnöki mandátumát tölti, tehát ő a legfelsőbb közjogi méltóság betöltése után Romániában feltehetőleg már nem fog választott tisztséget betölteni, úgyhogy neki már nem kell a szavazatokra gondolnia, így megteheti azt, hogy szembeszálljon akár még az ortodox egyházzal is. Nem úgy, mint Marcel Vela, Ludovic Orban, meg az összes többi román politikus, akiknek az ortodox egyház támogatása nélkül vajmi kevés esélyük van ebben az országban választást nyerni. Mert azt azért ne gondoljuk, hogy a Facebookon, a tévében, innen-onnan özönlő felháborodott, az ortodox egyházat megbélyegző véleménynyilvánítások jelentik a többségi közhangulatot ebben az országban. A „mély” Romániát még mindig a faluhelyen vagy az Isten háta mögötti kisvárosokban élő, a helyi pópát kisistenként tisztelő szavazópolgárok alkotják, akik nemcsak hitbéli kérdésekben, hanem politikai szempontból is követik az egyház helyi képviselőinek az útmutatásait.

Ez egy lehetséges politikai magyarázata a történteknek, az viszont bizonyos, hogy a kormánynak az ortodox egyházzal való kivételes bánásmódja rávilágít a Romániát meghatározó két alapvető sajátosságára: egyrészt arra, hogy az ortodox egyháznak milyen óriási befolyása van a romániai közéletre, fel egészen a legfelsőbb politikai szintekig, illetve arra, hogy a román politikai elit mennyire nincs, vagy nem akar tisztában lenni a diszkrimináció fogalmával, hiszen az ortodox hívek kedvéért még a járványvédelmi szabályokat is megváltoztatná.

De nem hagy nyugodni egy gondolat. Aligha hihető, hogy a kormány egy ilyen nagy horderejű tervről, a kabinet és az ortodox egyház megegyezésének mikéntjéről ne tájékoztatta volna már előzőleg az államfőt, éppen ezért nem zárható ki az, hogy ez az egész egy előre megtervezett színjáték volt. Könnyen elképzelhető, sőt, elvárható, hogy Iohannis már korábban tudjon mindenről még az egyezmény megkötése előtt, és ő is, meg a kormány is már eleve úgy készült, hogy a meghirdetett tervből nem lesz semmi. Az ortodox egyházat viszont nem lehetett direktben elutasítani, mert annak rossz politikai következményei lennének a liberális pártra nézve közép- és hosszútávon. Ezért a párt előreküldte a belügyminisztert, hogy jelentse be azt az egyébként is elég abszurdnak tűnő akciótervet, ami jelezze az ortodox egyháznak és híveinek azt, hogy a liberális kormány mennyire együttműködik velük még a járvány ellenére is. Másnap pedig jött Iohannis, akinek ugye már nem kell szavazatok után koslatnia, és megjátszott felháborodással lefújta az egészet, így a ortodox hívek haragja az őáltaluk amúgy sosem kedvelt protestáns, „nem igazi” román nyakába zúdult, a liberális kormány pedig kapott néhány piros pontot az ortodox hívektől. Sőt, az sem kizárt, hogy maga az ortodox egyház is be volt avatva a műsorba, hiszen saját híveivel nehezen tudná megértetni azt, hogy Krisztus feltámadásának ünneplését miért is akadályozná meg holmi csipcsup vírus, így az egyháznak is jól jött, ha nem ő tűnik tehetetlennek a járvánnyal és a kormánnyal szemben, hanem akad itt egy pompás bűnbak Iohannis személyében.

Az egyre divatosabbá váló konteók, és az egyre leleményesebben aljas politikai acsarkodások világában ez is egy lehetséges olvasata a történteknek. De akárhogy is van, az bizonyos, hogy a kormánynak ez az ortodox egyházat felhasználó vagy azzal összekacsintó színjátéka rávilágít a Romániát meghatározó két alapvető sajátosságra: egyrészt arra, hogy az ortodox egyháznak milyen óriási befolyása van a romániai közéletre, fel egészen a legfelsőbb politikai szintekig, illetve arra, hogy a román politikai elit mennyire nincs, vagy nem akar tisztában lenni a diszkrimináció fogalmával, ha az ország vezetése az ortodox hívek kedvéért még egy ilyen kutyakomédiát is hajlandó eljátszani.

Várjunk csak, ez utóbbi gondolat mintha ismerős lenne valahonnan…

Hát persze, hiszen végül is mindegy, mi a forgatókönyv, Románia sajátosságai nem változnak.

Borítókép: Illusztráció