Felkerült az UNESCO világemlékezet-listájára a gyulafehérvári Batthyáneumban őrzött Arany Kódex

MTI

A bukaresti intézmény közösségi oldalán tudatta, hogy május 18-án a Romániában található legrégebbi középkori kézirat, a Román Nemzeti Könyvtár gyulafehérvári kirendeltségében, a Batthyáneum könyvtárban található Codex Aureust felvették az UNESCO világemlékezet- listájára. A Krónika felidézte, hogy a Codex Aureus világörökséggé nyilvánításának lehetőségét Adrian Cioroianu, a Román Nemzeti Könyvtár igazgatója - volt külügyminiszter - említette meg egy május elején Gyulafehérváron rendezett konferencián.

Bár az 1989-es rendszerváltás után elterjedt információk szerint a román kommunista rezsim ezt a kódexet használta az ország nemzetközi kölcsöneinek fedezeteként, Cioroianu ezt cáfolta. Hozzátette: a mostani pályázati eljárás során sem volt szükség arra, hogy a kódex elhagyja el az ország területét. A Világemlékezet listára való regisztrációhoz szükséges dokumentumokat a 21. század szabályai szerint, digitális másolatban küldték el, amely bárki számára elérhető.
A borjúbőrből készült pergamenre arany tintával írott Codex Aureus - a gyulafehérvári érsekség honlapján fellelhető leírás szerint - Batthyány Ignác erdélyi püspök végrendelete alapján a világhírű Batthyáneum könyvtárral együtt a mindenkori erdélyi püspök tulajdona.
Nagy Károly császár aacheni udvarában 810 körül készült az a négy evangéliumot, valamint gyönyörű miniatűröket, színes oldalkereteket tartalmazó, 474 oldalból álló liturgikus olvasókönyv, amelyet a császár halála (814) után a hesseni Lorsch kolostorának adományoztak. A borjúbőr pergamenre arany tintával írott kódex neve a tinta színe után Arany Kódex (Codex Aureus), míg az első őrzési helye után német nyelvterületen Lorscher Evangeliarnak nevezik. Mindkét fedele elefántcsontból készült ötrészes dombormű rézkeretben.
A kódex a négy evangéliumot tartalmazza, mert a IX. században még nem bontották fel a lekcionáriumokat napi szentmiséhez rendelt szentleckékre és evangéliumokra. A XVI. században a háborúk idején ismeretlen körülménynek között a kolostorból négy részre osztva három városba és négy múzeumba jutott a kódex napjainkra. Jelenlegi őrzési helyei: az első fedél a londoni Victoria and Albert Múzeumban, a hátsó fedél a vatikáni Sacro Museo könyvtárban, Máté és Márk evangéliuma a gyulafehérvári Batthyáneumban, míg Lukács és János evangéliuma a vatikáni Apostoli Könyvtárban van. A két vatikáni rész 1623-ban került Rómába hadizsákmányként.
A gyulafehérvári szövegrészt Migazzi Kristóf (1714-1803) bécsi érsek és váci püspök 1781-1782-ben adta el könyvtárával együtt Batthyány Ignác (1741-1798) erdélyi püspöknek, aki a volt fogolykiváltó trinitárius templomból nyilvános könyvtárat alakított 1794-ben, és az Arany Kódexet is abban őrizték.
A Batthyáneumot 1949-ben elvette az egyháztól a román kommunista állam, hivatalosan azonban csak 1961-ben államosították. A változások után az egyház azonnal visszaigényelte, de csak 1998-ban adták vissza "papíron" a 13. számú sürgősségi kormányrendelettel. „A visszaadást jogi úton megtámadták, a per azzal zárult, hogy fogadjuk el: a román állam és az érsekség társtulajdonos. Mivel elutasítottuk ezt a megoldást, Strasbourghoz fordulhattunk. A per azóta is folyik. A Batthyáneum és benne az Arany Kódex most is a román állam tulajdona, és mi is csak bukaresti írásbeli engedéllyel mehetünk be a Batthyáneumba, saját tulajdonunkba! Az igazság kedvéért azt is megmondom, hogy ezt az engedélyt mindig azonnal megadják” - idézte az ersekseg.ro Jakubinyi György nyugalmazott gyulafehérvári érseket.
A gyulafehérvári Batthyáneum a legnagyobb értékű államosított tulajdon, amelyet az erdélyi magyar egyházak visszakérnek a román államtól. A 65 ezer kötetes, 1650 középkori kéziratot magában foglaló könyvtárban őrzik a Romániában fellelhető kódexek és ősnyomtatványok háromnegyed részét. Az egyedülálló kulturális és természeti értékeket listázó világörökséghez hasonló Világemlékezet Programot (Memory of the World Programme) 1992-ben indította az UNESCO azzal a céllal, hogy a tagországokban fellelhető, egyetemes értékkel bíró ritka és veszélyeztetett, írott vagy audiovizuális dokumentumok, gyűjtemények azonosítását, megőrzését és a széles körű megismertetését elősegítse.