A maestrók egyike sem lehet a Tenkes kapitánya

Debrecen–Diósgyőr, Nestor El Maestro–Valdas Dambrauskas. Hagyományos keleti rangadó, emellett két csodabogár edző mindenféle tradíciót nélkülöző találkozása. A szombati összecsapás 4–1-es végeredménye ismert, ám a két tréner előélete sokkal kevésbé az – érdemes mindkettőre néhány gondolatot áldozni.

Annál is inkább, mert nyilvánvaló, hogy senki nem születik El Maestro vezetéknévvel. Különösen nem 1983-ban, Belgrádban, az akkori Jugoszlávia fővárosában. Ahol ez a bizonyos srác is Nestor Jevticként jött a világra, majd nyolcévesen Angliába költözött, a délszláv háború elől menekülő szüleivel. Ahol még tinédzserként John Smith-re változtatta a nevét; mint utóbb elmondta, szégyellte szerb származását, el akarta tüntetni az erről árulkodó „ic” végződést, különben is eléggé angolnak érezte magát ahhoz, hogy – tükörfordításban – Kovács Jánosra keresztelje át magát. Majd visszaváltott az eredeti Nestorra, de a szerinte menőnek tartott El Maestrót biggyesztette elé. Aminek, valljuk be, első hallásra akad némi pojáca jellege, a lehető legélesebb ellentéte a John Smith-nek.

Valdas Dambrauskas nevet nem változtatott, csak lakhelyet, de azt többször is, olykor kényszerből. Hiszen arról igazán nem tehetett, hogy szétszakadt a Szovjetunió, így „szovjet” kissrácból öntudatos litván ifjúvá serdült. Akinek, ha hiszik, ha nem, a kedvenc filmsorozata a Tenkes kapitánya volt, Zenthe Ferenccel a címszerepben. Nyaranta ugyanis otthon rendszeresen megnézhette tévén, és mint a minap egy interjúban elárulta, kiváló volt a litván fordítása, az erdőben mindig újrajátszották e kuruc-labanc csetepatékat, még Buga Jakab nevére is emlékezett. Később aztán az ő útja is a brit szigetre vezetett, egy litván televíziós vetélkedőn nyert nagyobb összeget ahhoz, hogy angliai tanulmányútját finanszírozhassa.

Szombat este ez a két, mára már szétporlott kommunista országból indult, a futballszakmába Angliában belekóstolt szakember ült két első osztályú magyar csapat kispadján. Újabb bizonyítékaként annak, hogy egészen különleges szerzeteket képes idevonzani és kiválasztani a mi kis „háztáji” első osztályunk.

Azért gyanítom, hajdan egyikük sem Debrecen vagy Miskolc városát jelölte meg a térképen és a szívében végcélként, nem nálunk fognak megöregedni. Viszont akár még kapitány is válhat belőlük. Az egyikből szerb, a másikból litván – az angol, a magyar válogatott, vagy éppen a Tenkes kapitánya aligha.