2009.05.21. 14:52
"Ne maradj borítékba zárt levél!"
<p>Nagyvárad - A Partiumi Keresztény Egyetem<br /> Teológia tanszéke Csendesnappal<br /> emlékezett meg az Úr<br /> mennybemenetelének ünnepéről.<br /> Két érdekes előadás is elhangzott<br /> az egyetem dísztermében.</p>
Dr. Eszenyeiné dr. Széles Mária, a
PKE Teológia tanszék jeles
professzorának áhitatával
kezdődött az
áldozócsütörtöki Csendes
Nap, a Partiumi Keresztény Egyetemen. A
rendezvény kezdő áhitatán
és az ezt követő előadáson
részt vettek a
Királyhágómelléki
Református Egyházkerület
képviselői, a város
gyülekezeteiből érkezett
lelkészek, az egyetem tanárai és -
bár csekély számban- az egyetemi
hallgatók is. A lélekemelő
áhitatot követően Csűry
István helyettes püspök osztotta meg a
hallgatókkal ünnepi gondolatait.
Hangsúlyozta, hogy sajnálja, hogy
feszültséget és nem mosolyt
lát a most egybegyűlt gyülekezet
tagjainak arcán. "Istent
dicsőítő közösség
kell legyünk." , tette hozzá, majd Anca
Tibor, az egyetem lelkésze és a
rendezvény moderátora vette át a
szót és bemutatta az első
előadót, a Budapestről érkezett
Simon András grafikusművészt.
Egy megtérés története
Simon András először
néhány versét olvasta fel, mely a
csend átélésében
megtestesülő Istennel való kapcsolat
üzenetét tolmácsolta. "Ne maradj
borítékba zárt levél"-
tanácsolta a fiataloknak a
művész. Ezt követően
meglepő őszinteséggel beszélt
megtérésének és
művésszé
válásának
állomásairól, az Istennel
való kapcsolatáról. Bár
hagyományos katólikus családba
született, kamaszkorában
rádöbbent arra, hogy ez nem elég
ahhoz, hogy jó keresztény legyen. Egy
gyülekezethez csatlakozva megtapasztalta, hogy
Jézus élő személy. De ez sem
volt elég ahhoz, hogy megtérjen,
még mindig úgy érezte, hogy csak
"alibi keresztény".
Megtéréséhez vezető
hosszú útban egy
mozgássérült fiatalember, valamint
egy általa megtérített fiatal is
szerepet játszott. De a legfontosabb
tényező ebben az útban az volt, hogy
be kellett lássa, hogy teljesen oda kell adja
magát az Istennek: " az utolsó kulcsra
zárt, titkos szoba ajtaját is meg kell
nyitni Isten előtt." Művésszé
válásának
történetéről Simon
András elmondta, már
gyerekkorától kezdve nem esett ki a
ceruza a kezéből. Miután nem
vették fel a művészeti
főiskolára grafikai
szerkesztővé, majd
illusztrátorrá vált. A
szentíráshoz, vallásos
tárgyú könyvekhez,
könyvjelzőkhöz, képeslapokhoz
készített illusztrációkat,
ma is hasonló munkákat
készít. Több könyve megjelent,
amelyek közül többet a helyszínen
is megvásárolhatták a
résztvevők. Előadását
rendhagyóan, furulyaszóval zárta a
művész.
Szent és profán
A művész előadását Dr.
János-Szatmári Szabolcs, a német
tanszék vezetője "Nem a való
hát: annak földi mása..."
címmel a szent és a profán
kapcsolatáról beszélt a
színművészetben. A
színházművészet
megítélését 18.
századi példákkal
szemléltette, amikor is a szinház nem
volt elfogadott művészet. Főleg az
egyházfők véleménye volt ez,
akik számos érvvel szolgáltak
ellene. Ez azért volt, mert úgy
gondolták, hogy a fikció káros
hatással van a fiatalságra és a
színház egy hazug világot
tár fel. Míg egyesek az erkölcs
nemesítésének
módját, mások a ördög
templomát látták a
színházban. Érdekes
előadását számos
példákkal szemléltette az
előadó. Az ebédszünetet
követően került sor Simon András
kiállításának
megnyitására a díszterem
előtti folyosón.
Mészáros Tímea