Történelmünk leggyászosabb novemberi napja

Hruscsov, a legfõbb szovjet vezetõ emlékirataiból ismert, hogy a magyarországi támadást megelõzõen Varsóban tárgyalt a lengyelekkel, Bukarestben a román, a bolgár és csehszlovák pártvezérekkel, Moszkvában egy kínai küldöttséggel, akik valamennyien egyetértettek abban, hogy katonai beavatkozással vessen véget a magyar forradalomnak. Hruscsov így írt errõl: „A románok és a bolgárok azt mondták, õk is szeretnének katonai segítséget nyújtani Magyarország forradalmi munkásainak az ellenforradalom elleni harcban. Azt feleltük, elegendõk lesznek a csapatok, amelyek a potsdami szerzõdés értelmében Magyarországon állomásoznak. Még tréfálkoztunk is a román elvtársakkal – jegyzi fel Hruscsov – milyen buzgók most, hogy bevessék magukat az ellenforradalom elleni harcba, bezzeg 1919-ben Románia az ellenforradalmárok pártján volt, akik szétzúzták Kún Béla forradalmát. A román elvtársak jót nevettek. Aztán sok sikert kívántak nekünk és kérték, siessünk (...)”

Bevonulás Magyarországra

A szovjet vezetõk végül Titót, a renitenskedõ jugoszláv pártvezért is meggyõzték a szovjet katonai beavatkozás szükségletérõl. „A Nyugat ugyan tiltakozni fog – mondta Hruscsov –, de a szuezi események miatt ugyanolyan mélyen vannak a sárban Egyiptomban, mint mi Magyarországon, s így tiltakozáson kívül semmi se fog történni.”

Ezalatt a szovjet hadsereg gépesített alakulatai már november 1-jén átlépték Magyarország északkeleti határát, csakhamar elérték a Tisza vonalát, és harci állásokat foglaltak el. A Budapestrõl kivont szovjet csapatok beásták magukat a város körül, sõt az ország valamennyi repülõterét szovjet tankegységek kerítették be. E nap délutánján Magyarország hivatalosan kilépett a Varsói Szerzõdésbõl (a kommunista államok katonai szövetségébõl) és kihírdette semlegességét. Nagy Imre kormánya egyidejûleg az ENSZ-hez fordult és felkérte a négy vezetõ nagyhatalmat az ország semlegességének megvédésére. November 2-án Andropov szovjet nagykövet jegyzékben értesítette a magyar kormányt, hogy elfogadták a javaslatát a katonai vegyes bizottság találkozásáról, amely a szovjet csapatok kivonását kell elõkészítse. (Megjegyzendõ, hogy ezen a napon Kádár János minden értesítés nélkül eltûnt Budapestrõl, holott egy nappal korábban kifejezte egyetértését Nagy Imre miniszterelnökkel). November 3-án a magyar kormány katonai küldöttsége Erdei Ferenc, Maléter Pál és Kovács István tábornok a Csepel-szigeti Tökölre ment, a szovjet hadiszállásra és Malinyin, Sztyepanov és Scserbanyin tábornokokkal megkezdte a tárgyalásokat a szovjet haderõk Magyarországról való kivonásáról. A szovjet–magyar katonai tárgyalások hírére az ENSZ Biztonsági tanácsa hétfõig felfüggesztette a magyar kérdés tárgyalását. Éjjel 12 óráig a magyar küldöttség állandó telefonkapcsolatban állt Nagy Imre miniszterelnökkel, és rendszeresen tájékoztatta õt a tárgyalások menetérõl. Éjféltõl a kapcsolat megszakadt, csak évek múlva derült ki, hogy azért, mert megjelent Szerov tábornok, a szovjet titkosrendõrség parancsnoka, és letartóztatta a magyar küldöttség tagjait.

Támadást indítottak

1956. november 4-én, vasárnap hajnali 4 órakor Nagy Imre miniszterelnököt azzal költötték fel, hogy a szovjet csapatok megtámadták Budapestet. Öt óra húsz perckor felhangzott a rádióban a jól ismert hang: „Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fõvárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van! – Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”

Hét óra ötvenhét perckor a Magyar Írók Szövetségének felhívása hangzott el a rádióban: „A világ minden írójához, tudósához, minden írószövetségéhez, akadémiájához, tudományos egyesületéhez, a szellemi élet vezetõihez fordulunk segítségért. kevés az idõ! A tényeket ismeritek, nem kell megismételni. Segítsetek Magyarországon! Segítsetek a magyar népen! Segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon, értelmiségi dogozókon! Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek! (A felhívást megismételték angolul, németül és oroszul.)

Nyolc óra húszkor már egészen más szöveget hallhattak a rádiózók. A forradalmi munkás-paraszt kormány rádiója címen olvasták be az alábbi szöveget: „Figyelem! Dr. Münnich Ferenc a mikrofonnál. Nyílt levél a magyar dolgozó néphez! Honfitársak, munkás és paraszt testvéreink. Alulírottak Apró Antal, Kádár János, Kossa István, Münnich Ferenc miniszterek, Nagy Imre kormányának volt tagjai bejelentik, hogy 1956. november 1-jén megszakítva ezzel a kormánnyal minden kapcsolatunkat kiléptünk a kormányból és kezdeményeztük a Magyar Forradalmi munkás-paraszt kormány megalakítását.” (Utána egy felhívást olvastak be a rádióba.)

Hadszíntérré vált Magyarország

Délután tizenhat óra húszkor új rádióadó szólalt meg, a Szabad Magyar Rádió, amely a Szabad Európa Rádióját kérte fel, hogy juttassa el az alábbi üzenetet az ENSZ-hez: „A szovjet katonai hatóságok bejelentették, hogy rövidesen bombázni fogják Budapestet.” Az ENSZ fõtitkárához: „Az egész magyar nép nevében szólunk Önhöz. Két héten belül másodszor törnek hazánkra a szovjet csapatok; embert és nemzetünk érdekeit nem kímélve hadszíntérré változtatták országunkat (...) Kérjük hazánk nevében, hogy az ENSZ minden lehetséges eszközzel hozzon végleges és megdönthetetlen határozatot az egyszer már kivívott szabadságunk visszaállítására és biztosítására.

Az ENSZ valamennyi megbízottjához és küldöttjéhez: „Az elkövetkezõ órákban döntsetek e nemzet életérõl vagy haláláról. Miközben hazátok fiai boldogan és békében élnek, a magyar nép fiai a szovjet harckocsik és bombázók gyilkos tüzétõl pusztulnak el. Hazánkat külsõ fegyveres támadás érte. Utolsó mentsvárként hozzátok fordulunk. Éljetek nemzetetek adta lehetõségetekkel, mentsétek meg hazánkat a pusztulástól és rabszolgaságtól! Azonnali és hathatós intézkedéseket kérünk, amely megment további vérontástól és visszaadja semlegességünket. Mutassátok meg, hogy az ENSZ meg tudja valósítani akaratát, határozataival eléri, hogy hazánk ismét szabad lesz. Lelkiismeretetekre hivatkozva felszólítunk azonnali cselekvésre.”

Kupán Árpád