„Jó színház nincsen közönség nélkül”

Az utóbbi években Molnár Júlia színművésznőt ritkán láthatta a váradi közönség a Szigligeti Színház előadásaiban, az új művészeti igazgató érkezésével azonban úgy tűnik, ez a helyzet megváltozik. Jelenleg Csiky Gergely Buborékok című vígjátékára próbál.

- Mindenkinek az életében, pályafutásában vannak hullámvölgyek, úgy tűnik, az Ön esetében az elmúlt évek jelentették a mélypontot. Mi volt ennek az oka?

- Hullámvölgy minden színész karrierjében előfordul de aztán a dolgok szépen helyükre rázódnak, főleg akkor könnyű túltennünk magunkat rajta ha a történések minket igazolnak. Mondom ezt azért is, mert az utóbbi négy-öt évben nem voltam a kedvence a társulatvezetőknek. Nem volt egyetértés köztünk, mert én mindig azt hangoztattam, hogy színház nem létezhet színész és közönség nélkül. Véleményem szerint ugyanis publikum nélkül a színház csupán egy önképző kör. Én nagyon szeretem, ha tapsolnak nekem, de nem szeretem azt ha többen vagyunk fent a színpadon, mint lent a nézőtéren. A leköszönt társulatvezető azonban abban a látta a siker kulcsát, hogy ha az a réteg, amelyik szórakozni vagy művelődni jár a színházban, előbb vagy utóbb úgy is kihal. Ezt a koncepciót én nagyon nem osztom, és emiatt kispadra kerültem. Nem kezdtem el keseregni, hanem azt mondtam: rendben van, akkor keresek magamnak más elfoglaltságokat. Önálló műsort szerkesztettem, vendégművészként fellépéseket vállaltam. úgy adta az Isten, hogy nagyon sok kőszínházon kívüli fellépésre kértek fel, soknak a mai napig sem tudtam eleget tenni. Ezek szerint a hiba nem bennem volt.

Ami változott

- Novák Eszter művészeti igazgató érkezésével mi változott?

- Úgy vélem, hogy az új társulatvezetéssel a színház elindult egy közönségbarát úton. Ezidáig a közönség a távolmaradásával büntetett. Beismerjük-e vagy sem, de az a helyzet, hogy a közönségünk kikopott a színházból, mert az idei várszínházban zajlott nyári színházi esték is bebizonyították, hogy nagy számban vannak színházszerető emberek Váradon. Lehet védekezni azzal, hogy oda más iránt érdeklődő nézők járnak, de szerintem nincs A vagy B kategóriás közönség, csak a nagy betűs Közönség létezik. Olyan emberek, akik szeretnek színházba járni, csak ki kell őket is szolgálni, nem csupán egy szűk réteget. Lehet nem egyetérteni ezzel, de a tények makacs dolgok Én a közönségbarát színház híve vagyok. Azt szeretem, ha ülnek lent, és néznek, illetve hallgatnak engem, mert azért lettem színész. Úgy gondolom, hogy egyesek megpróbálták ráerőszakolni rossz vagy jó véleményüket a nézőkre, a közönség azonban egy olyan színházi múlttal rendelkező városban, mint Várad, nem vevő erre, szeret ő dönteni. A közönség tart el minket, érte vagyunk. Ami talán a legfontosabb, hogy végre meg kell értenie színházcsinálóknak, hogy a kisebbségi létben alkotó színművésznek nem csak egy csodálatos szakmája, hanem hivatása is van, őrizni, tanítani a szép magyar beszédet és vallom, hogy egyfajta itthon tartó mágnese kell legyen a nemzetének. A színházat a közönség élteti, ezért számomra is az a legfontosabb, hogy visszacsalogassuk a nézőket a színházba. A magyar drámák a világirodalom legmegbecsültebb alkotásai közé tartoznak itthon is ki vannak rá éhezve a nézők, de ugyanígy elmondható ez a vígjátékokról is, mert az emberek szeretnek nevetni, vidámak lenni. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy hozzánk közelebb van Budapest, mint Bukarest, és a közönségigény kielégítésekor ezt is figyelembe kell venni.

De visszatérve az eredeti kérdésre: azzal, hogy Novák Eszter lett a Szigligeti Társulat új művészeti igazgatója, hosszú idő után úgy érzem, hogy személyében egy olyan rendezővel dolgozom, akinek komoly elvárása van velem, illetve velünk szemben. Megköveteli például a szép beszédet, megköveteli azt, hogy a közönség értsen mindet szót. Nagyon pontosan meg tudja fogalmazni az elvárásait, és nagyon rá tud vezetni arra, amit ő akar, és elmagyarázza, ha valamit nem jól értettünk értelmeztünk.

-Mennyire fontosak egy színész életében a tájolások, vidéki kiruccanások?

- Nagyon szeretek vidékre járni. Sok felkérésem van falunapokra, meg különböző más rendezvényekre. Azt tapasztalom, hogy a közönség nagyon lelkes, rengeteget kapok tőle. Nekem ugyanannyit jelent a vidéki közönség, mint a váradi. Ajánlom minden fiatal színművésznek, hogy járja ki ezt az „iskolát”. Nem egyszerű dolog, mert nehezebb körülmények közt is ugyanúgy kell teljesíteni mint itthon. Kihívás, és ugyanakkor szakmai alázatot kíván az embertől, de sok mindenre megtanít. Számomra az is egy kihívás, hogy kimegyek egy falunapra, és ott álldogálnak néhányan a színpad körül, és mikor elkezdtem a műsort, jövögetnek elő a sátor alól, hogy meghallgassanak. Elmondhatom, hogy egészen szép kis közönséget tudok így összeverbuválni. Az ilyenfajta hozzáállást mindenkinek tanítanám, mert az is a szakmai tudás, felkészülés részét képezi, hogy felhívd magadra a figyelmet, hogy értsék azt, amit mondani akarsz.

Ünnep

- Az Ön által elmondottakat sokan úgy értelmezhetik, hogy nem híve a haladásnak...

- A félreértések elkerülése végett: én nem vagyok ellensége a kísérleti vagy avantgarde színháznak, csak nem az én világom. Mint említettem, annak nagyon nem vagyok a híve, hogy a közönséget elkezdjük most átnevelni egy olyan színházi múlttal rendelkező városban, mint Várad. Ez nem fog működni, mert a közönség betart. Nem bánom, hogy engem kihagytak a tapogatózós, alternatív darabokból. Novák Eszterrel kapcsolatban viszont úgy érzékelem, hogy ő közönségbarát színház híve, ellentétben az elődeivel, akik nem tudtak élni ezzel a lehetőséggel amit a váradi publikum és a végre önálló magyar színház jelent. Úgy érzem, hogy végre véget ért az a korszak, hogy vonaton vagy malomban kelljen játszanunk mert valamelyik rendező csak ott tudta elképzelni az előadást. És ez jó, számomra a felújított színház épületébe való visszatérés maga a csoda. A közönség, amikor színházba megy, szeret szépen felöltözni, az a nap számára ünnep. Én is gyermekkoromban egész nap arra „gyúrtam”, hogy akkor én most este színházba megyek. Ezzel így vannak mások is. Nem szívesen ülnek be lepukkadt raktárakba, kivénhedt járművek folyosójára előadást nézni amikor üresen áll a mi csodálatos színházunk , nagyon remélem, hogy a „ romszínházasdinak” örökre vége szakadt, legalábbis a Szigligeti Színházon belül. A színháznak a színházban a helye, és azt hiszem, ezt a közönség is így látja. Mert nem az a jó előadás, amelyet csak huszonöt ember néz meg, és majd elmondja még huszonötnek, hogy hú, de jó előadást láttam. Lehet menekülni olyan magyarázatokba, hogy a közönséget át kell nevelni, meg, hogy még nem nőtt fel hozzánk a néző, de ez mind csak szöveg, mentségkeresés. Ne úgy menjen haza a néző, hogy megint nem értett valamit, és úgy érzi megint átverték. És még valami: arról sem szabad megfeledkezni, hogy a társulatban sok a fiatal, és rengeteg lehetőség rejlik ebben, mellyel jól lehet sáfárkodni, itt az ideje, hogy őket is jobban megismerje a közönség, ugyanakkor több olyan idősebb kolléga is van, akiket még el tudnék képzelni a színpadon, mert szereti őket a közönség.

Cigányvarázs

- Amellett, hogy szerepelni fog Csiky Gergely Buborékok című vígjátékában, hol láthatja még a közönség?

- Szeretném még játszani Nemlaha György nekem írt Karády-műsorát, illetve ha a művészeti vezetés is úgy látja jónak, egy Honthy Hannáról szóló darabban is szeretnék játszani. Ennek a bemutatója jövő tavasszal lesz, és szintén Nemlaha György írta, illetve válogatta össze a szöveget, rengeteg zenével. Feltétlenül említést érdemel még, hogy nemrég felhívott a 100 Tagú Cigányzenekar menedzsere azzal, hogy szeptember 27-én Budapesten, a Vörösmarty téren lesz egy fesztivál Cigányvarázs címmel, Kossuth-díjas prímások és énekesek közreműködésével, felkért, hogy lépjek fel, tudva azt, hogy a magyar nóta és az operett az én világom is. Másnap, 28-án pedig az Uránia filmszínházban a televízió is rögzíti a műsort, benne az én nótacsokrommal. Úgy érzem véget érte a hét szűk esztendő!

Ciucur Losonczi Antonius