Felemelt fővel

Az öreg Kolozsvár Főterén ide-oda topogott. Valahol ott kellett volna lennie egy megadott időben, de a körülmények következtében hamarabb érkezett, és várnia kellett. Töltötte az időt. Nézelődött.

Mennyit változott kárára a város hajdani szép Főtere. Eredményül annak, hogy két egyén egy kávéházi beszélgetés közben papíron felvázolta, hogyan kellene megváltoztatni a város egyik legszebb terét ahhoz, hogy tömeg- rendezvényeket lehessen tartani. Őket nem az esztétikailag és történelmileg kialakult és megszokott kép érdekelte. Nekik kellett egy bizonyos célra a történelmi város legreprezentatívabb helye, a Főtér.

Megkapták!

Majd elnézte, hogy építik a Mátyás szobor csoport felújított talapzatát. Csak lesz belőle valami- gondolta. A várakozás alatt beülhetne, mint hajdanában, valamelyik cukrászdába vagy kávéházba, és ott tölthetné el a várakozásból hátralevő idejét. Nem ezt tette.

Beült a Szent Mihály templomba, ahol a templomokat jellemző meghitt méltóságú csend fogadta. Összetett kézzel, jó volt ülni. Nézni a fenséges oszlopokat, amelyek tartják a boltozatot, mely alatt oly sok történelmi esemény zajlott le. Nézte, mily csodás és fenséges a szentély, amely 20 méter hosszú és 10 méter széles, a maga neogótikus főoltárával, amit kiemelnek a színes ablakok sora. A templom természetes megvilágításának legvilágosabb része.

A templom hajója 50 m hosszú és 24 m széles, falai 20 méter magasak. Kolozsvár legrégibb építészeti műemléke. Erdély legnagyobb gótikus temploma.

A szószék művészi faragásai a maguk nemében páratlanok. Rozettás ablak a templom déli falán. Magasztalván azt a gondolkodást, amely kialakult évszázadok óta ebben a városban. Mégis csak Erdély Fővárosa. Emlékeiben felelevenedik az egyik ünnepi szentmise. Az idős emberekre jellemző, hogy a régmúltban átélt eseményekre pontosan, sajátosan emlékeznek. Észre sem vette, hogy a templom megtelt emberekkel. Elkezdődött az ünnepi szentmise. Az újonnan megalakult Romániai Magyar Demokratikus Szövetség vezetői letették a fogadalmi esküt. Ma is emlékszik minden kijelentésre.

„Én, …, Románia Parlamentjének népünk akaratából megválasztott tagja, hitünk és egyházaink, országunk és magyarságunk egyetemes közösségében, a mai napon elkötelezem magam közképviseleti munkám, közérdekű szolgálatom és feladataim hűséges teljesítésére, választóim akarata és érdekei szerint. A hazai és általános érvényes nemzetközi törvényes rend, a jogosság és a demokrácia keretei között szent hivatásomnak fogom tekinteni, és minden erőmmel fogom segíteni országunk építését, a köz- javának szolgálatát, a társadalmi és nemzeti megbékélés, és a demokratikus jogállamiság megvalósítását. Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés. Minden erőmmel azon leszek, hogy országunkban és térségünkben egymásra találjanak és megbékéljenek a különböző nemzetek, népi közösségek és vallási felekezetek. Isten engem úgy segéljen!”

Melynek fő gondolata az volt, hogy mindazokat képviselik a politikai életben, akik a történelem során olyan helyzetbe kerülnek, hogy önhibájukon kívül kisebbségi sorsban élnek. Amit ma megteszel, azt holnap is következetesen vállalnod, kell. Gondolataiban régi emlékei villannak fel. Emlékek, benyomások, érzések kelnek életre. Hogyan is élt az elmúlt évtizedekben? Milyen kihívásokkal, megpróbáltatásokkal kellett megküzdenie? Érdemes volt? - morfondíroz magában.

Igen, mert felemelt fővel mehet az utcán. Nem kell lehajtania a fejét senki előtt, és nem kell múltjából kitörülni, letagadni vagy kijavítani, helyesbíteni, helyreigazítani semmit. Múltjából felemelt fejjel vállalhatja minden cselekményét, mert volt bátorsága nemet mondani akkor, amikor „szirének” hangján fordultak hozzá. Ígérvén sikeres pályafutást, több fizetést. Hagyta magát gyomroztatni. Tudott nemet mondani akkor, mikor a „Kárpátok géniusza” harsogva szavalt a pártsajtó egyediségéről, kitagadva mindazokat, akik nem követték szavait.

Ez az időszak ellenben jó volt arra is, hogy megismerje mindazokat, akik egy hangos szó nélkül, mint külsősnek is közölték munkáit. A fizetség magasabb volt, mint a belsős tiszteletdíj. Végül is mind erkölcsileg, mind anyagilag jobban járt. Tényleg élvezhette a sajtó világának varázslatos, egyedi világát, ahol az újságíró egyedül dönthet arról, mit is közöl, mivel pontosan tudta olvasóinak, melyek az elvárásai.

Minden sajtóterméknek megvannak a kötelező feladatai és vannak az olyan közlései az olvasó felé, melyekért benyúl a zsebébe és megveszi a lapot.

Maradj meggyőződésed mellett, mert az a tiéd.

Mit keresel te ezen a földön? - fogalmazza meg a kérdést.

Mondhatnád a boldogságot. De mi a boldogság? Sokféleképpen lehet meghatározni a boldogság lényegét. Az öreg keresi a választ, közben megfogalmazza, hogy mit jelent számára a boldogság. Az, ami egy olyan belső örömöt eredményez, amely ösztönző erőként hat. Tudod folytatni mindazon tevékenységeket, melyek eddig is érdekeltek.

Csomafáy Ferenc