MIÉRT Akadémia: oktatásról múlt és jövő időben

Szombaton a romániai oktatás múltjáról, jelenéről és jövőjéről szóló előadásokkal folytatódott a Püspökfürdőn szervezett XVI. MIÉRT Akadémia. Markó Béla, a Kós Károly Akadémia elnöke és Szabó Ödön RMDSZ-es parlamenti képviselő tartottak előadásokat.Markó Béla, a Kós Károly Akadémia elnöke az előadásában elsősorban arra fókuszált, hogy 1989-90 után hogyan alakult az oktatáspolitika, az érdek-képviselet milyen célokat tűzött ki, és ezekből mit tudott és mit nem megvalósítani. Mivel azonban a többségi nemzet nagy lelkesedéssel készül megünnepelni az egyesülés centenáriumát, röviden azt is felvázolta, hogy mi történt a legutóbbi rendszerváltozásig az elmúlt közel száz évben.

Kifejtette: a két világháború között a romániai magyar értelmiségnek az volt az egyik legnagyobb gondja, hogy a magyar nyelv fokozatosan kiszorult az állami oktatásból. Égbekiáltóan diszkriminatív törvények születtek, ezért a magyar oktatás az egyház irányába terelődött. 1945 után egy rövid fellendülés következett, a friss államban kiteljesedni látszottak a jogok, ez azonban csak 1958-59-ig tartott, ami megszüntették az önálló Bolyai-egyetemet. 1989-ig odáig fajult a dolog, hogy a magyar nyelv és irodalom szak kivételével a BBTE-n nem volt magyar nyelvű oktatás, a MOGYE-n működött magyar tagozat, de csak az elméletet tanították magyarul és a Színművészeti Egyetem volt még magyar nyelvű oktatás, valamint kizárólag vegyes középiskolák működtek. A 89 decemberét követő néhány hónapban nagy esély látszott arra, hogy a problémák hamar megoldódnak. Tudatában annak, hogy a teljes körű anyanyelvhasználat a fő záloga az identitás és a kultúra megőrzésének, az RMDSZ célul tűzte ki a teljes körű anyanyelvi oktatást minden szinten és formában, az önálló intézményrendszert, és a döntési jogok gyakorlását. Kezdettől fogva megszületett a döntés arról is, hogy politikai részvétellel próbálják meg elérni ezeket, illetve nemzetközi befolyással – nemcsak Magyarország támogatására számítva, hanem az európai intézményekre is.

Az azóta eltelt több mint két évtizedet Markó Béla három részre korszakolta, abból kiindulva, hogy három tanügyi törvény született. Az 1995-öst ellenezte az érdek-képviselet, az 1999-re komoly befolyással volt, hiszen kormányon volt, míg a legutóbbi, 2011-esben kikerekedtek a jogok- magyarázta az RMDSZ korábbi elnöke, összehasonlítva ezeket. Jelenleg ott tartunk, hogy jó törvényi keretet sikerült kialakítani, mely természetesen lehetne jobb is, de alapjában véve jó, és ha alkalmaznák is, akkor minden adott lenne egy minőségi anyanyelvi oktatáshoz. Hiába vannak azonban jó törvények, ha egy országban nem működik a demokrácia, akkor ezek csupán kirakattá válnak, és még azt is elveszíthetjük, amiért keményen megküzdöttünk. Együtt kell dolgozzunk ezért azon, hogy demokrácia legyen, s ezen belül az etnikumközi viszonyok jól működjenek – fogalmazott.

Kihívások

Szabó Ödön parlamenti képviselő, a román Képviselőház tanügyi szakbizottságának alelnöke szerint az RMDSZ kiszámíthatóságot és stabilitást vitt az oktatási rendszerbe. Arra hívta fel a figyelmet: ismét egy olyan időszak előtt állunk, amikor tanügyi reformra számíthatunk. Egyfelől a kormány készít elő módosításokat, de még nem látni, hogy milyen formában, másrészt pedig az államfőnek is vannak e téren ötletei. „Egy biztos: fontos volna a jelenlegi törvény kisebbségi fejezetét megőrizni úgy, hogy sikerüljön is alkalmazni, és még ki lehetne esetleg egészíteni, bővíteni”- vélekedett. Arra, hogy szerepel ugyan törvényben, de mégsem ültetik gyakorlatba, két példát említett: a még mindig nem létrehozott Kisebbségi Pedagógusképző Központot, valamint az Oktatási és Kutatási Intézet kisebbségi irodáját.

A megoldásra váró feladatok közt említette a honatya: ott, ahol az állami szférában nincs alternatíva, vezessék be a normatív finanszírozást a magánegyetemek esetében is (a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet esetében ez egy jogi kiskapunak köszönhetően megoldódott); a bölcsődei képzésnek legyen „nyelve”; történjen előrelépés a speciális oktatás kérdésében; pontosítsák a törvényt úgy, hogy a felmérő vizsgák legyenek összhangban az oktatási programmal; biztosítani, hogy azok a román pedagógusok, akik magyar tagozaton tanítanak, egy külön módszertani csomagot tartalmazó képzést végezhessenek; csökkenteni a távolságot vagy szétfejlődést a vidéki és a városi pedagógusok képzettsége közt, illetve a diáktársadalmon belüli különbségeket; államilag finanszírozni a délutáni oktatást (after school-ok); a pedagógus társadalmat a helyi közösségekhez közelíteni, kötni; a félelem és a bizalmatlanság kiiktatásával növelni a versenyképességet.

Ciucur Losonczi Antonius