„Isten maga a szeretet”

Szőke Ferenc

A Lisieux-i Kis Szent Teréz tiszteletére felszentelt tóti katolikus templom búcsúünnepét tartották meg október 2-án. Az ünnepi szentmise szónoka Nagy Jácint jelenleg Margittán szolgáló áldozópap volt. Az aránylag kis méretű istenháza ezen alkalomra alig tudta befogadni a járványügyi előírások által megengedett létszámú hívet, mivel a helybélieken sokan érkeztek a környékbeli településekről, valamint a tóti és micskei plébános, Mihály Balázs előző szolgálati helyeiről. Micskéről nagyszámú gyalogos zarándok érkezett plébánosuk vezetésével. Útközben imádkoztak, és egyházi énekeket énekeltek. Az ünnepi szónok búcsúzóban volt a környéktől, hiszen október közepétől már Tasnádszántón látja el papi teendőit. Prédikációja gerincét a helyi hívek, a paptestvérek és a zarándokok köszöntése után, Kis Szent Teréz méltatása és a szeretet fontosságának hangsúlyozása képezte.

A templom védőszentje céltudatosan élte rövid (24 év) életét, hitvallása szerint: „Nekem az a mennyország, hogy jót tehetek a földön!” Életét a lelkek üdvéért, a hit és az egyház terjedéséért ajánlotta fel. Ennek érdekében minden mást feláldozott, élete célját csendes életmódban valósította meg. „Kis Szent Teréz élete rávilágít arra, hogy a csöndben megnyilvánuló életszentség fölébe emelkedik minden más ragyogásnak, fölébe emelkedik minden zajnak. Az apró, csöndes szeretetmegnyilvánulások átragyogják az egész világot, átragyogja az emberiség életét, hiszen Isten nem a félelmetes és nem a színpompás tettekben nyilvánul meg a világ előtt, hanem a szeretet apró, csöndes tetteiben és tevékenységeiben.” Teréz a szeretet apró tetteinek hőse lett, és ezáltal vált szentté. Halálos ágyán azt mondta: „Nem halok meg, belépek az életbe.” A továbbiakban a szónok azt hangsúlyozta, hogy Isten szeretetét tudnunk kell befogadni és továbbadni. Az egymás iránti szeretet pedig boldogabbá, nemesebbé tesz minket. „Kedves testvérek, ne feledjük, hogy a szeretet minden, hogy a szeretet összekapcsol minket Istennel, ne felejtsük, hogy a szeretet örök”. Beszédét Turmezei Erzsébet A harmadik című versével zárta, melyben a költőnő arra biztat, bízzuk magunkat a szeretetre.

A szentmise végén a házigazda, Mihály Balázs plébános köszöntötte a híveket, a zarándokokat és a paptestvéreket. Megköszönte a főcelebránsnak a szolgálatot, a híveknek a részvételt. Záróénekekként a pápai, a magyar és a Székely Himnuszt énekelték el. Mint ahogy azt már megszokhattuk, a Mihály Balázs tisztelendő úr által rendezett ünnepségeken, egyházi öntudatunkon túl, nemzeti öntudatunk is erősödött. Ezen a napon jó érzés volt vallásos magyar embernek lenni.