A Moszkvában lépett fel a Moby Dick

Pap István

A kemény zenére éhes váradi közönség hangulatát a helyi erő, a Vadász együttes melegítette fel rövid, de energikus programjával, majd kilenc órakor a Moszkva klub zsebkendőnyi színpadára lépett a kilencvenes évek egyik legnagyobb magyar metálbandája, a Moby Dick. Az együttes rögtön a rendszerváltás utáni időszakban robbant be a magyar könnyűzenei életbe, amikor a thrash metal stílus fénykorában elhozta ezt a műfajt Magyarországra három olyan minőségi albummal, amelyek azóta is a magyar metál műfaj alapművei. Nem véletlen tehát, hogy a szombat esti koncert programjának törzsanyaga is erről a három nagylemezről való volt. A Moszkva kicsi koncerttermébe összezsúfolódott Moby Dick-rajongók kirobbanó lelkesedéssel fogadták az olyan pár perces energiabombákat, mint a Múló álom, a Gumiszoba, a Kártyavár, a Slayeres Körhinta, a Kiképzés, a Beteg a Föld, az Ilyen ez a század, vagy az Ugass kutya! A zenekar csak egy csipetnyi pihenőt adott a közönségnek a Legyél jó című metálballada előadásával. A régi dalokhoz egyébként jól illettek a későbbi szerzemények is: a legutóbbi, Terápia című Moby Dick-album címadó dala és az Okos világ, a Golgota című lemezről a Mennyből az angyal, vagy a Zsibbad az agyam még a 90-es évekből.

Másfél órányi, megállás nélküli energiaáramlás volt a koncert, a rockerek nagy fejrázásokkal és villázásokkal adták át magukat ennek az izzásnak, és énekelték együtt a dalszövegeket Schmiedl Tamás frontemberrel, a számok végén pedig többször felharsant a „Moby Dick!”, „Moby Dick!” skandálás. A közönséget magával ragadta a színpadról áradó erő, mert az együttes ebben a kis klubban is ugyanolyan intenzitással és hittel zenélt, mint amikor sportcsarnokokban játszanak. Schmiedl Tamás „Smici” karcos hangja mit sem változott az évek során, tökéletes kifejezője és közvetítője ennek a stílusnak és a jellemzően sötét, pesszimista szövegvilágnak. Göbl Gábor basszusgitáros játék közben is odafigyelt minden apró részletre, hogy mindenki a lehető legjobban érezze magát, egy alkalommal még a koncertterem másik helyiségébe is átment, hogy az ottani rajongóknak is játsszon. A precíz dobjáték elengedhetetlen ebben a stílusban, és Király Zoltán kifogástalanul ki is játszotta a gyors tempókat, és a hatásos két lábdobos témákat. A szólógitárosi poszton tavaly óta az addigi alapember, Mentes Norbert helyén a fiatal Schmiedl Balázs tevékenykedik, aki máris nagyon rutinos előadó benyomását keltette, nagyszerű gitárjátékkal csalta elő hangszeréből a legkomplikáltabb Mentes Norbert-féle szólókat is. Hamar elrepült a másfél óra, és Smici jelezte, hogy nem játszhatnak tovább – gondolom a szomszédok nem feltétlenül díjazzák a szombat esti thrash metált –, bár a közönség hangosan jelezte ez irányú igényét, így hát az együttes a szokásos visszahívós koreográfiát megspórolva, visszatapsolás nélkül játszotta el a két ráadást, a Moby Dick koncertprogram elmaradhatatlan szerzeményeit, a Hobó-féle Gazembert és a Keresztes vitézt.

A 90-es évek elején, amikor a kemény metál műfaj a fénykorát élte, még csak a fiataloknak szóló rétegzenének számított, amit divat volt lenézni, de mára a metál műfaj egésze úgymond polgárjogot nyert, és már minden korosztály szívesen hallgatja ezt a fajta zenét. Ezt tapasztalhattuk a szombat esti koncerten is, amelyre fiatalok, idősebbek egyaránt eljöttek, a lélekben örök fiatalok pedig elhozták saját kiskamasz gyermekeiket is a Moby Dick-bulira. Az a tény is pozitív üzenetként értelmezhető, hogy egyáltalán egy metálkoncert a Festum Varadinum keretében zajlott le, mert ez is jele a befogadásnak, annak, hogy egy fesztivál különböző eseményeivel megszólíttatnak különböző életstílusú, -felfogású, ízlésű emberek, de minden különbözőség ellenére mégis egy közösség, a váradi magyarok közössége vagyunk.