Tizennyolcadik századból származó temetkezési helyre bukkantak Biharszentjános határában

BN-összeállítás

A Nagyváradot az Észak-erdélyi autópályával összekötő út nyomvonalán zajló, megelőző jellegű régészeti kutatások nyomán március végén bukkantak arra a temetkezési helyre, amely a 18–20. században volt használatos. A Nagyváradtól mintegy hét kilométerre fekvő Biharszentjános régi temetőjét 1809–1818-as évekből származó térképen tüntetik fel először, a későbbiekben megjelenik egy 1869-es térképen, utolsó térképészeti megjelölése pedig 1941-ből származik – olvasható a Körösvidéki Múzeum közleményében. A temetőt valószínűleg az új temetkezési hely létesítése miatt hagyták el, utóbbi ma is használatos, a település déli részén, a református templomhoz jóval közelebb eső területen található. Az egykori temető létrehozásának időpontja nehezen meghatározható, a feltételezések szerint a Mária Terézia által az 1770-as években meghozott egészségügyi rendelettel kapcsolható össze, a térségben pusztító kolerajárvány hozadékaként. Az első térképeken feltüntetett ábrázolás szerint a temető a Kisszántó felé vezető út keleti oldalán hosszan elnyúló, két sorba rendezett sírhelyekből állt, Biharszentjános észak-nyugati oldalán. A huszadik századik a temető keleti irányba terjeszkedett, a helyi lakosok információi szerint a régi temetőben utoljára az elmúlt század 30-as éveiben végeztek temetéseket. 
A leendő összekötő útszakaszt érintő területen összesen 289 sírhelyet számláltak meg a régészek, a legtöbb sírban egy személy nyugodott, de olyan sírt is feltártak, amelybe két, három, vagy akár négy személyt is eltemettek, bizonyosan családtagokról lehet szó, akik különböző időpontokban haltak meg. Az elhunytakat a test oldalán nyugvó kezekkel, illetve a mellkason vagy a medencecsontot fekvő kezekkel helyezték a sírba. Egyes esetekben, főleg a temető északi részén levő sírok esetében, az agyagos föld magas savtartalma miatt a csontvázak szétmállottak. A régészek ugyanakkor felfedeztek egy fakoporsót, illetve számtalan szegre bukkantak. Üres sírokat is feltártak, ahonnan az elhunytakat valószínűleg a település új temetőjében újrahantoltak. A sírokban nem leltek kincsekre: az ásatások során kerek tükröket, ruhakapcsokat, egy üveget találtak, illetve egy sírban egy éppen maradt kalapot is felfedeztek. Egyetlen érme, valószínűleg egy krajcár került napvilágra. Feltártak ugyanakkor 16, tiszapolgári és szarmata kultúrából származó lelőhelyet is. Előbbiek kisebbek, kevés kerámia-leletekkel, míg az utóbbi kultúrához kapcsolható lelőhelyeken több kerámiatöredékekre, illetve egy kemencére bukkantak, aminek csak a tűzhely része maradt fenn, erősen megrongálódott állapotban. A régészeti vizsgálatokat követően a csontvázakat újratemetik a település jelenleg használatos temetőjében, egy erre a célra kialakított parcellában.