Életműdíjat vehetett át Varga Gábor

Ciucur Losonczi Antonius

Az ünneplőket a szervezők részéről Szűcs László, az Újvárad folyóirat főszerkesztője üdvözölte. Laudációjában Markó Béla felidézte: amikor annak idején Kelemen Hunorral és Takács Csabával megegyeztek, hogy az RMDSZ, a Kós Károly Akadémia Alapítvány és a Communitas Alapítvány létrehoz egy életműdíjat, próbálták meghatározni azt is, hogy milyen kritériumok szerint kellene kiválasztani a díjazottat minden évben. Nagyon hamar kiderült, hogy nincs és nem lehet vita köztük erről, hiszen egyöntetűen olyan alkotókra gondoltak, akik műveikkel is, közéleti tevékenységükkel is jelentősen hozzájárultak egy élhető jelen és jövő kialakításához Erdélyben. Legelőször 2015-ben adták át ezt a díjat, és a diplomára azóta is azt a szöveget írják fel indoklásként, hogy „alkotó tevékenységéért, közösségi életünkhöz való mértékadó hozzájárulásáért, a transzszilván szellemiséget népszerűsítő több évtizedes munkásságáért”. Nem különösebben költői szöveg, de egészen pontos. Érvényes az eddigi díjazottakra, Kántor Lajos után Egyed Ákosra, Csiky Boldizsárra, Dávid Gyulára, Szilágyi Istvánra és a 2021-es életműdíjasra, Varga Gáborra is, akinek csak most, 2022-ben nyújtják át Gyarmathy János Magvető című bronzszobrát.
„Ideológiai hovatartozásuktól függetlenül olyan értelmiségiek ők, akik nemcsak az alkotást, hanem a véleménymondást, sőt, a cselekvő részvételt is kötelességüknek tartották. Meg aztán van-e transzszilvánabb közéleti emberünk, mint például az ízig-vérig partiumi Varga Gábor?”, hangsúlyozta a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke.

Arról is beszélt Markó Béla: Nagyvárad ma sem csupán az egyik fontos erdélyi nagyvárosunk. Nagyvárad semmihez sem hasonlítható, csak önmagához. Még a jelző is szinte fölösleges, nem nagy, nem kicsi, nem archaikus, és nem modern, Várad egyszerűen csak Várad, Varga Gábor pedig egy igazi váradi. Szókimondó és lelkes, tehetséges és tettre kész. Ha kell, lázadó, ha kell, összeesküvő. Mindig nyughatatlan, mindig harsány. Vannak tervei, és ha hagyják, meg is valósítja ezeket a terveket. Néhány társával együtt megbízhatóan bevilágította az utat egy egész generáció számára a hetvenes-nyolcvanas években egy fokozatosan sötétülő világban, amelyben élnünk adatott. Aztán jött 1989 decembere és „el is érkeztünk az irodalomtól a politikáig, az RMDSZ megalapításáig, majd az eredményekig és kudarcokig. Mert természetesen volt ez is, az is, de alapjában véve nagyot léptünk előre ezekben az évtizedekben, miközben felbecsülhetetlen áldozatot hoztak sokan ezekért az eredményekért. Köztük Varga Gábor is, aki politikai szerepvállalása közepette is mindvégig megmaradt alkotó értelmiségének”, fogalmazott Markó Béla.
A szobrot Markó Béla, az oklevelet pedig Takács Csaba, a Communitas Alapítvány elnöke adta át. Az ünnepelt köszönetet mondott feleségének, Tavaszi Hajnalnak és váradi barátainak. Azt mondta: nemzedéke nevében is köszöni, és hálás a gondviselésnek, amiért „életem vándorútjának sötét völgyébe érve még világíthat lelkemben a fény”. A rendezvényen közreműködtek Meleg Vilmos és Hajdu Géza színművészek, valamint Oszaczky-Andrássy Katalin zongoraművész.