„A csendes főhajtás napja”

Erdon-összeállítás

Ünnepi istentisztelet keretében zajlott az örvéndi kultúrotthonban vasárnap délelőtt március 15-i megemlékezés. Díszvendégként jelen volt Cseke Attila fejlesztési, közigazgatási és közmunkálatokért felelős miniszter, továbbá Sorbán Levente, Alsólugas község polgármestere és természetesen az ünneplő gyülekezet.
Az igehirdetés után először Cseke Attila köszöntötte a jelenlévőket. Ünnepi beszédében kifejtette: „Március 15. a tiszteletadás, a megemlékezés és a csendes főhajtás napja. A szabadság Isten által adott lehetőség a teljes értékű életre, s mi joggal kívánunk magunknak ilyen életet. A szabadságnak mindent felülmúló ereje van, de ezt csak az érezheti, aki megszüntetni képes a szorongást, s nem előidézni. Aki karjait nem rombolásra, hanem ölelésre használja. Aki szavaival gyógyít, és nem begyógyítatlan sebeket okoz. A márciusi ifjak nemzetiségre, nyelvre, vallásra, foglalkozásra, vagyoni helyzetre való tekintet nélkül egyet akartak, egyet cselekedtek”.

Sorbán Levente polgármester szerint az erdélyi magyarság számára március 15. a bátorságot, a küzdelem értelmét jelenti. Erre mutattak példát a forradalom és szabadságharc hősei. Hozzátette: a forradalmároknak lett igazuk, mert most rengeteg iskola, utca, szobor őrzi Kossuth Lajos, Széchenyi István és Petőfi Sándor nevét. „Azt gondolom, hogy ez kell a mi életünket is vezesse, mert a történelem egy dolgot nem bocsájt meg, az árulást! Jómagam mindig kiálltam a magyarság mellett és bátran kijelentem, hogy ezután is ezt fogom tenni. Merjünk a hőseinkre emlékezni, merjük a háromszínű kokárdát büszkén viselni (...). Nincs számunkra ennél szebb három szín, mert a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt fejezi ki. Merjünk úgy élni, úgy cselekedni, hogy az utókor, gyermekeink, unokáink és dédunokáink is büszkék lehessenek ránk” – fogalmazott Sorbán Levente. 

A beszédek után a helyi ifjúság és az énekkar műsorára került sor. Az ünnepség keretében a jelenlévők megkóstolhatták a Szacsvay szeletet, marcipán lúdtollal díszítve, mellé pedig egy-egy marcipán kokárdát is kaptak. Ezt követően a résztvevők átvonultak a közeli templomkertbe. Az emlékező közösség elénekelte a Himnuszt, majd koszorúzással tisztelegtek 1848–49 hősei előtt.