Lukács László: Sokkal többet elértünk annál, mint amiről álmodtunk

Pikó Stefánia

– Hogy lehet ennyi éven át az élvonalban maradni úgy, hogy a műfaj, amit képviseltek, nem tartozik a mainstream irányzatok közé, és a trendek egyébként is nagyon gyorsan változnak?
– Az kétségtelen, hogy a trendek egyre gyorsabban változnak az idő előrehaladtával, ahogy az egész világ gyorsul mindenféle értelemben, úgy a zenei trendek is tényleg nagyon gyorsan követik egymást. Egyik-másik popzenei előadó csak úgy feltűnik, hirtelen népszerű lesz, aztán gyorsan jön is helyette a következő. Az, hogy a Tankcsapdával ennyi éve tudjuk ezt csinálni, nyilván rengeteg mindennek a függvénye, igazság szerint sokáig lehetne ezt találgatni. Hogyha csak egyetlen dolgot akarnék kiemelni a sok – mondjuk úgy – megoldásból, akkor azt mondanám, hogy talán az a fajta ösztönösség, őszinteség lehet az oka, amit a dalok szövegei magukban hordoznak. Talán ez az, amitől a dalaink annyi év távlatában is népszerűek tudnak maradni.

– Ezek szerint nincs e mögött nagy, tudatos tervezés, „erőlködés”?
– Természetesen, mint minden más esetében, úgy egy zenekar működtetése kapcsán is rengeteg fontos opciót kell figyelembe venni. Ettől függetlenül az kétségtelen, hogyha az alap, tehát a zene, a szöveg kellően ösztönös és belülről jön, akkor ehhez már minden mást hozzá lehet rendelni, ami a szervezést illeti.

– Van még bármilyen olyan cél a zenekar előtt, ami nélkül nem lenne teljes a banda életműve?
– Figyu, szerintem egy kelet-magyarországi, debreceni, lakótelepi fiatal suhancokból álló zenekarként, rockzenekarként ráadásul, amit valaha el akartunk érni, vagy amit egyáltalán elképzeltünk, annál sokkal többet elértünk. A rock műfajának is megvannak a mainstreamebb, népszerűbb vállfajai, és a Tankcsapdának is vannak könnyebben emészthető dalai, de összességében tényleg nem egy főáramlatban lévő műfajról van szó. Nem akarok belemenni nagyon a zenekar történetébe, de az összes aranylemez, hogy Európát számtalanszor körbeturnéztuk már, voltunk Ausztráliában és Észak-Amerikában is, ez sokkal több, mint amit egy kölyök, aki először kezdi a gitárt pengetni, el tud képzelni. Sokkal több annál, mint amiről mi álmodoztunk.
Az is igaz viszont, hogyha az ember tudja, mi a jó, akkor azt szeretné minél tovább élvezni. Úgyhogy azt gondolom, számunkra a következő évek kihívása az lesz, hogy a lehetőségeinkhez mérten a legjobban csináljuk azt, amit most. Hogyha sokáig tudjuk még ezt ilyen szinten nyomni, még sokáig lesznek ránk kíváncsiak az emberek, és sokáig tudunk még ilyen szeretettel és örömmel eljönni az emberekhez, mint ahogy ma is eljöttünk Nagyváradra, akkor szerintem semmilyen más kihívásra nincs szüksége a zenekarnak.

– A külfödi koncertjeiteken kizárólag a külföldön élő magyarok buliznak, vagy mások is érdeklődnek a zenétek iránt?
– Mi egy kimondottan és deklaráltan magyarul éneklő, magyar zenekar vagyunk, akárhová megyünk. Nyilván ebből kifolyólag főleg a magyar ajkúak jönnek el a koncertjeinkre, de nem mindenki tud magyarul, van egy csomó helyi is, de általában ők is úgy kerülnek oda, hogy csatlakoznak valamilyen magyar ismerősükhöz, barátjukhoz. Egyébként a külföldi közönség döntő többsége magyar.

– Sosem gondoltatok arra, hogy angol nyelvű dalszövegeket írjatok?
– De, és próbálkoztunk is ezzel egy időben, de rájöttünk, hogy ez nem a mi utunk. Egész egyszerűen hogyha a Tankcsapda jó, akkor többek között a szövege miatt az, az pedig magyarul szól igazán jól.

– Más ide jönni koncertezni?
– Kétségtelenül más, de ugyanez igaz, ha bárhová máshová megyünk is. Egészen más hangulata van egy izraeli koncertnek, mint mondjuk egy norvégnak – már csak a fizikai adottságokból fakadóan, az egyik helyen meleg van, a másik helyen hideg. A legfontosabb az, hogyha valahol szívesen fogadnak minket, akkor szívesen megyünk.

– Nem unjátok még a Mennyország touristot?
– Nem, nem, nem. Nem is szoktuk, és nem is kell minden koncerten eljátszani. Ma este eljátsszuk, hiszen közel tíz éve nem voltunk Nagyváradon, és azt gondolom, hogy azóta felnőtt egy olyan generáció, amelyik nem látta itt még élőben a Tankcsapdát, úgyhogy egy ilyen estén mindenképp érdemes eljátszani és még jó néhány ismertebb Tankcsapda-számot is. Amikor olyan turnén vagyunk, például klubturnén, és kimondottan a „kőrajongók” számára dobunk össze egy koncertműsort, abban biztosan nincs benne a Mennyország tourist.

– Ha már a klubkoncert jött szóba, a kis vagy a nagy koncerteket szeretitek jobban?
– Mind a kettőnek megvannak a maga előnyös oldalai és a hátrányai is, éppen ezért lehet mind a kettőt szeretni. Egy kis klubkoncert nyilván sokkal intimebb, sokkal közvetlenebb a kapcsolat a közönséggel, sokkal jobban érzed az embereknek a jelenlétét, hiszen ott vannak az orrod előtt, és te is az ő orruk előtt vagy. A hátránya pedig az, hogy kevesebb a levegő, nehezebben tudsz mozogni, mert kisebb a színpad stb. Szabadtéren, fesztiválokon abból a szempontból jobb játszani, hogy sokkal több a levegő, de egy ilyen vagy ennél nagyobb helyszínnek megvannak a hátrányai is. Egy bizonyos tömegen túl már nem tudsz mindenkivel kapcsolatba kerülni, nem látod az embereket egyessével, rengetegen vannak, messze is vannak tőled. A szabadtéri koncerteken, mint amilyen ez a nagyváradi is, a tömeg együttes hajtóereje az, ami a koncertet varázslatossá tudja tenni.