Állandó diakónusokat szenteltek a székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius 

„Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám” – Krisztus szavait idézte a szentmise kezdetén Böcskei László megyés püspök, hangsúlyozva, hogy mindez összefoglalja annak a küldetésnek a lényegét, melynek megünneplésére egybegyűltek. A helyüket keresve a világban az adott életkörülményeik közepette, a diakónusjelöltek meghallották és válaszoltak az Úr meghívására, és a  közelében akarnak lenni. A főpásztor megjegyezte: a papok is átélik a szenteléseik pillanatait, miközben fokozatosan végigjárják az oltárhoz vezető utat, hogy bemutathassák a legszentebb áldozatot, ez azonban egy különleges alkalom az egyház életében, hiszen az előtte álló három férfi állandó diakónusként szeretné közvetíteni az örömhírt a nép javára és Isten dicsőségére. „És mi most azért jöttünk ide, hogy kifejezzük örömünket azért, hogy ők itt vannak, a reménységünket, hogy a szolgálatuk gazdagabbá teszi majd a közösségi életünket, és amiatt is, hogy imádkozzunk értük” – hangsúlyozta Böcskei László. Hozzátette: a felszentelendők hivatása szépen bontakozott ki, hiszen egy várakozási időn vannak túl, és szabadon, mindenfajta kényszerítés nélkül döntöttek úgy, hogy a szerpapság rendjébe kívánnak lépni. 

A szertartás során  a  jelöltek kifejezték kérésüket, hogy a főpásztor szentelje fel őket a szerpapi szolgálatra. Ígéretet tettek, hogy alázatos szeretettel lesznek a papi rend segítségére a szent nép szolgálatában; hirdetni fogják a hit szent titkát, azt lelkiismerettel őrizik, szóval és cselekedettel hirdetik az evangélium és az egyházi hagyomány szerint; vállalják az imádságos lelkületet  és  Krisztust példás élettel követik. Ezután a szentelő püspök elé térdelve, kezüket kezébe helyezve engedelmességet fogadtak neki és utódainak, a mindenkori főpásztornak. Az ígéretek kinyilvánítása után következett a Mindenszentek litániája, amelynek imádkozása alatt a jelöltek a teljes önátadás jeleként arccal a földre borultak, kifejezve azt, hogy életüket teljesen Isten kezébe helyezve vállalják a szent szolgálatot. A szentelendők a litániát követően egyesével a főpásztor elé vonultak, aki kezét a fejükre téve csendben imádkozott, majd a felszentelő imádság révén diakónussá szentelte őket. Ezt követően a már felszentelt diakónusok beöltöztek a szerpapi módon viselt stólába és dalmatikába, majd a Böcskei László elé vonulva átvették az evangéliumos könyvet, annak jeleként, hogy elsődleges feladatuk Isten igéjének a hirdetése lesz. A szentelő főpásztor békeköszöntéssel fejezte ki befogadásukat és elfogadásukat. Az eucharisztia liturgiáján Gozner Artúr, Majoros Tibor és Szilágyi László már szerpapként szolgáltak.