Rossz időjárás, jó zene a Sounds of Oradea nyitónapján

Pap István

Nem volt túlságosan kegyes az időjárás a nagyváradi Sounds of Oradea komolyzenei fesztivál szervezőihez a péntek esti nyitónapon, mert a szabadtéri koncert közönségének kellemetlen, késő őszre jellemzően hűvös, borús, esős, szeles idővel kellett megküzdenie ahhoz, hogy élvezni tudja az American Classics Night névre keresztelt hangversenyt. Valószínűleg az időjárás is közrejátszott abban, hogy mintegy 250, maximum 300 fizető érdeklődő volt jelen a Szent László téren felállított nézőtéren, ahova a több mint 1500 széket helyeztek ki. És szó ami szó, elég nehéz a komolyzenét ilyen körülmények között élvezni. Annyi azért az időjárás javára írható, hogy a koncert kezdetére elállt az eső, és nem is esett a több mint másfél órás program végéig, úgyhogy akár ebből a szempontból szerencsésnek is mondhatják magukat a nézők, hallgatók.

Mint ahogy szerencsésnek mondhatják magukat azért is, mert megismerkedhettek Lorena Puican szopránénekesnő csodálatos hangjával. A koncertet zenekari művel, Leonard Bernstein Candide című operettjének a nyitányával kezdte a Nagyváradi Állami Filharmónia zenekara, melyet az izraeli Noam Zur vezényelt, aki jelenleg a Dubrovniki szimfonikus zenekar vezető meghívott karmestere. A lendületes nyitány után az operett Glitter and be gay című betétdalát és Victor Herbert A varázslónő című operettjéből az Art is calling for me című áriát adta elő Lorena Puican, a Kolozsvári Román Opera Ly Hubic Operastúdiójának a tagja. Karakteres hangja erőteljesen csengett, a legnehezebb szólamokat is kecsesen énekelte, különösen bravúrosnak hatott az a könnyedség, ahogy az első darabnak az Éj királynője áriáját idéző dallamvezetését megoldotta. Mint ahogy azt a koncert előtt egy nappal tartott sajtótájékoztatón elmondta, az amerikai színpadi zeneművekben erőteljes hangsúlyt kap a szöveg és a megjelenítendő karakter típusa, és Lorena Puican ennek megfelelően gesztusaival, mimikájával is kifejezőbbé tette előadását.

A továbbiakban ismét zenekari mű következett, Leonard Bernstein leghíresebb művének, a West Side Storynak a szimfonikus táncait szólaltatta meg a zenekar. A lükető ritmusú, széles érzelmi, hangulati skálán mozgó, helyenként a jazzt a klasszikus, romantikus zenével elegyítő darab üdítően hatott a borongós hidegtől lankasztott nézőtéren. Majd ismét színpadra lépett Lorena Puican, hogy elénekelje a West Side Storyból az I Feel Pretty című dalt, majd a My Fair Lady-ből az I could have danced all night című slágert. A két bájos dal után egy melankolikus, szomorú hangvételű zenemű, Samuel Barber Adagioja következett a zenekar érzékeny előadásában, bár érzésem szerint ez a kompozíció erőteljesebb vonósszekció-hangzást is elviselt volna. A továbbiakban Lorena Puican énekelte George Gershwin By Strauss című dalát, mely hangzásában, stílusában ifjabb és idősebb Johann Strauss zenéjét idézi meg, végül az amerikai zenei összeállítások elmaradhatatlan slágerét, szintén Gershwin Summertime című dalát vezette elő. Lorena Puican mindvégig nagyszerű teljesítményt nyújtott, az est legemlékezetesebb pillanatai az ő nevéhez fűződnek. A zenekar még tartogatott két csemegét a végére: Gershwin Egy amerikai Párizsban című zenekari darabját játszotta, végül pedig a West Side Story-ból az America című betétdal zenekari verzióját adták elő. A közönség kitartó tapsát a Candide nyitány megismétlésével hálálta meg a karmester és a zenekar.