Nagysándor József emléktáblájánál rótták le kegyeletüket

Ciucur Losonczi Antonius

Az egybegyűlteket Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnökhelyettese köszöntötte, majd a művészeti líceum fúvószenekara játszotta a himnuszt Vura János tanár vezényletével.

Demeter Katalin, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának konzulja beszédében úgy fogalmazott: a magyar hadtörténelem egyik legtehetségesebb és szakmai értelemben legeredményesebb parancsnoki gárdája készült megválni az életétől a hazájáért. E katonák sokban különböztek egymástól, volt, aki forradalmárnak tartotta magát, mások csak az esküjükhöz kívántak hűek maradni. Százhetvennégy esztendeje újra meg újra felidézzük az aradi hajnal hideg fényét, az utolsó sietős kézfogásokat, a dobpergéseket, az ítéletek felolvasását, a pálcatörést, a vértanúk utolsó szavait, a halállal szembenéző tekinteteket, a sortüzeket, az akasztófák nyikorgását a dermesztő csendben. Azokra emlékezünk, akik mindhalálig hűségesek maradtak a magyar szabadság ügyéhez, s olyan példa az övéké, mellyel mindannyiunknak időről időre szembe kell néznünk, hangzott el.

Az 1848-as forradalom azonban nem veszett el mindörökre az aradi vár tövében. Arad csak egy állomás volt azon az úton, amely a jobbágyfelszabadításhoz, a népképviseleti országgyűléshez, a nemzeti őrsereghez vagy a jegybankhoz, egyszóval a magyar szabadsághoz vezetett. Az osztrák abszolutizmus önkényuralma akkor és ott, az orosz fegyverek erejére támaszkodva megnyerte ugyan a háborút, de a békét nem tudta kikényszeríteni. A szabadság emlékéből és az aradi vértanúk példájából erőt merítő magyarság passzív ellenállása végül tizenhét év elteltével elvezetett a kiegyezéshez. És az aradiak példája azóta is itt van velünk. Velünk vannak kivégzett tábornokaink, ha ki kell állni a jó ügyért, ha veszélyben van mindaz, amit 1848 létrehozott. A szabadságharc mutatta meg ugyanis, hogy életképes az újonnan létrejött magyar nemzet. Nekünk pedig az a feladatunk és a felelősségünk, hogy alkossunk és gyarapítsunk, az egyszerű hétköznapokban megtaláljuk a jövőbe vezető utakat, az egyéni és a közösségi boldogulás ösvényeit – hangsúlyozta Demeter Katalin.

Szabó József, az RMDSZ városi szervezetének elnöke azon meggyőződésének adott hangot: október 6-a nemcsak az emlékezésről, a múltról szól, hanem ezen a napon arra is figyelmeztetjük magunkat és közösségünket, hogy a szabadság kivívása sosem tekinthető egy lezárt folyamatnak. Érte újra és újra, a hétköznapokban is, minden nap meg kell küzdenie mindenkinek, minden nemzedéknek a maga kis világában, legyen az iskola, munkahely, a saját vállalkozása vagy egy állami közintézmény. És ugyanígy meg kell küzdeni a tiszteletért és a bizalomért is, hiszen ezek nélkül nem elképzelhető többség és kisebbség békés együttélése és közös jövője sem, jelentette ki Szabó József.

A politikus ezután beszélt arról is, hogy következő bő esztendő egy kihívásokkal teli időszaknak látszik a magyarok számára. Meglátásában 2024 látszólag csupán négy választásról szól számunkra, magyarok számára, mégis a következő évtizedet dönti el a parlamentben, az önkormányzatokban, az európai parlamentben, és ha adottak a lehetőségek, akkor a kormányban is. „Ezek a választások komoly fokmérői lesznek közösségünk erejének, és mivel lesznek provokációk, a tűrőképességének is. Nagy szükségünk lesz az elérhető közelségbe kerülő lehetőségek felismerésére és fontos, hogy ezekkel élni is tudjunk, hiszen ezt tennék az aradi vértanúk is, ha ma kellene küzdelmeiket megvívniuk!” – közölte Szabó József.

A Szacsvay Imre Általános Iskolából szavalt Balog Dávid és Kiss Richárd, majd dalokat adtak elő a diákok. Szólót énekelt Józsa Dániel, Kurilla Annabella, Cseresnyés Hanna, Hermann Hanna, Szeleczki Dóra, valamint felléptek az ötödikesek is.

A művészeti líceumból Gál Hanna-Nóra szavalt, a zenés-prózai műsort pedig a SuliBand (Ghitea Balázs, Győrfi Edmond, Miklós Anna, Szücs Gabriella, Drimba Cristina, Mellencsuk Bencze) két produkciója zárta.