Gyertyagyújtással emlékeztek az egykori Olaszi temetőnél

Pap István

A szervező Erdélyi Magyar Szövetség nagyváradi szervezete és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében Moldován Gellért Lajos köszöntötte szerdán este az egykori Olaszi temetőben összegyűlt megemlékezőket, akik a hagyománynak megfelelően égő gyertyákból már kirakták az Olaszi temető feliratot a park füvében. Moldován Gellért Lajos felidézte: 1779 óta ez volt a nagyváradiak és a bihariak "Házsongárdi temetője", egyszerű emberek, tudósok, kutatók, zenészek, költők, írók, katonák nyughelye volt, viszont végső nyugalmukat nem tudták itt megtalálni, mert 1970-ben az Olaszi temetőt bezárták, utána szisztematikusan és szándékosan tönkretették. „Amikor felszólították a nagyváradiakat, hogy a Rulikowski temetőbe vigyék át az elhunytak csontjait, több száz koporsó itt maradt, mert nem volt hozzátartozó, nem volt, aki ezt megtegye. Ezért 2009 után, amikor a temetőt átalakították parkká, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a megalakult Erdélyi Magyar Néppárt, jelenleg Erdélyi Magyar Szövetség elhatározta, hogy minden esztendőben november első estéjén itt ebben a parkban gyertyát gyújtunk, hogy ne menjen feledésbe, hogy ez temető volt” – fogalmazott Moldován Gellért Lajos.

Az unitárius egyházközség részéről Kardos József lelkipásztor mondott rövid beszédét, hangsúlyozva: mindennapi életünkben szem előtt kell tartanunk azt, hogy az Isten, illetve a felebarátunk iránti szeretetünk szorosan összefügg egymással. Az Isten iránti szeretetünk megmutatkozik abban, hogyan viselkedünk embertársainkkal, mert Isten mindenkit a saját képmására teremtett. „Ma, amikor elhunyt embertársainkra emlékezünk, ne feledjük el, hogy ugyanolyan fontos azokkal foglalkozni, akik velünk, mellettünk élnek. Velük is ugyanolyan tisztelettel és szeretettel kell bánjunk, mint azoknak az emlékével, akik már nincsenek közöttünk. Fontos a kegyelet lerovása, de sokkal fontosabb a szeretet, a tisztelet egymás iránti kimutatása” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a szeretet nagy parancsolatát tettekre is kell váltani.

Mátyás Attila nagyváradi evangélikus lelkész a maga során elmondta: a váradiak évtizedeken át az Olaszi temetőbe hozták szeretteiket örök nyugalomra helyezni, majd kifejtette: „Amikor emlékezünk előrement hozzátartozóinkra, némi nyugtalanság van a szívünkben. Érthető ez a nyugtalanság, mert amikor az elmúlástól, a halálról beszélünk, akkor az embernek a saját elmúlása is eszébe jut és érzi, hogy sorsa más kezében van. Arra van szükségünk, aki ebben a helyzetben is segítséget és erőt tud adni nekünk, ez pedig egyedül az Isten. Ő egyedül ura életnek és halálnak. Ő bebizonyította az ember számára, hogy a földi élet nem jelenti az élet végét, hanem van egy örök haza. Jézus ezért biztat minket, hogy ne nyugtalankodjon a mi szívünk” – fogalmazott, majd beszéde végén kiemelte: nem a halálra kell készüljünk, hanem az Istennel való találkozásra. A megemlékezés végén a jelenlévők közösen imádkoztak.