Vállalja mindenki a magyar válogatott mezét?

Ciucur Losonczi Antonius

– Megvan a tanácsosi jelöltlista. Milyen szempontok alapján állították ezt össze?
– Ez olyan, mint a magyar fociválogatott. Arra törekedtünk, hogy különböző területek jó játékosaiból állítsuk össze. Van, aki a közigazgatáshoz, van, aki a sporthoz, a szociális szférához, a vállalkozáshoz, az ifjúsági mozgalmakhoz, a tanügyhöz, kultúrához, joghoz, egészségügyhöz, műszaki területhez, nyugdíjas szervezethez, a belső csapathoz tartozik, és szinte mindenki mögött van közösség.

– A gyűlésen elhangzott, hogy helyet ajánlanak a listához még nem csatlakozó másik magyar szervezetnek is.
– Nézze, sok magyar szervezet van. A civil szférából a pedagógusok, ifjúságiak, egyházak, nyugdíjasok, egy másik magyar párt és sokan mások már döntöttek, velünk vannak. Tetszik nekik, hogy egy nagyváradi magyar nemzeti válogatott listával induljunk. A Néppártnak, most hirtelen nem is tudom az új nevüket, írásban biztos befutó helyet ajánlottunk még február végén. Márciusban megismételtük a javaslatot. Ma is áll az ajánlat, a helyet szabadon hagytuk. Náluk a döntés.

– Ön szerint elfogadják a helyet?
– Nézze, én nem vagyok jós. Az tény, a rájuk magyarok által leadott szavazat mindig elveszett. Soha sehova nem jutottak be. A szavazataik nagyrészt román mandátumokká váltak. Idén, aki oda pecsétel, lehet, hogy egy AUR-os jelöltet juttat be a tanácsba. Ez felelőtlenség! Remélem, átgondolják, és bízom benne, hogy mindenki vállalja a magyar válogatott mezét.

– Jó hangulat volt a gyűlésükön, Biró Rozáliát szemmel láthatóan szerette a közeg.
– Nemcsak ez a közeg szereti, hanem úgy Várad magyarsága egészében. Amikor ő volt az önkormányzatban, akkor komoly dolgok történtek a magyar közösség számára. Felkerültek a magyar feliratok nemcsak az intézményekre, hanem a műemlékekre is. Elindult a várfelújítás. A belvárosi magyar egyházközségek – például az újvárosi református templom – megújult. A Lorántffy-iskola megújításakor is ő volt a városnál. Utoljára akkor volt olyan, hogy az önkormányzat nem támadta meg azt, ha Bukarestből visszaszereztünk magyar egyházainknak ingatlant. A magyar civil élet virágzott és az embereket valóban emberszámba vették. Amióta ő nincs ott, szinte egy vezető sem tart fogadóórát, nem fogadja a bajban lévőket. Ezért volt a vastaps, mert azt várják az emberek, hogy velük is foglalkozzon valaki, ne csak a betonnal és az aszfalttal.

– Milyen most az együttműködés önök és a megye, illetve a városvezetés között?
– Jobb, mint amit ellenfeleink akarnak, de rosszabb, mint amit megérdemlünk. Nézze, amíg én fejlesztési miniszter voltam, több mint ezer millió lejt hoztam a városnak, noha nincs ott vezető tisztségben egy kollégám sem. Mi korrektek voltunk. A fontos magyar ügyekben – iskolák, bölcsődék, Szent László-szobor, kultúra, legnagyobb magyar rendezvény – velünk tárgyaltak. Lesz ez még jobb is, de az eredményen is múlik. Össze kell fogni és erőt kell felmutatni. Együtt győzni fogunk!