Tempfli József életéről szóló könyvet mutattak be

Ciucur Losonczi Antonius

A könyv írója nem más, mint a főpásztor egyik legjobb ismerője, legközelebbi munkatársa, Fodor József általános helynök, akivel Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke beszélgetett. A rendezvény felvezetéseképpen Kristófi János Zsigmond orgonista-karnagy elénekelte Tóth István marosvásárhelyi költő, műfordító, irodalomtörténész A kiválasztott című versét, melyet a szerző annak idején a megyés püspöknek írt. A költemény megjelent a Bihari Napló 1990. április 29-i számában, a könyvbemutatóra készülődve pedig Tempfli József rokona, Tempfli Zsolt megzenésítette.

Az életrajzi kötetet Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke mutatta be. Arra hívta fel a figyelmet: olvasmányos, és nem csak a néhai püspök életét dokumentálja objektíven, hanem rátekintést enged az egyházmegye különböző történeti momentumaira is. A vikárius ugyanis miközben felvázol egy adott helyzetet, megoldásra váró problémát, feltárja ennek előzményeit is, elmagyarázva az összefüggéseket.

A honatya kérdéseire válaszolva Fodor József elmondta: Tempfli József azért a sokadik újjáépítő, mivel az évszázadok folyamán többször is újra kellett kezdeni a katolikus életet az egyházmegyében – ilyen volt például a kunok betörése, a tatárdúlás, a protestantizmus megjelenése, a török hódítás, vagy a kommunizmus utáni időszak. Megjegyezte: Tempfli József ősei ugyan svábok voltak, de ő a származását nem feledve, teljesen magyar érzelművé vált. Bárhol is tevékenykedett, nap mint nap próbálta kiszolgálni a kisebb vagy nagyobb közösségeket. A szó minden értelmében, hiszen bármilyen pozícióban is volt, ha meglátogatták őt, senkit se engedett el úgy, hogy ne kínálta volna meg valamivel. „Tempfli Józsefnél a szolgálat belső indíttatásból fakadt, nem volt külső máz. Ilyen volt az ő lelkülete, ebben valószínűleg a családi háttér is közrejátszott” – jelentette ki a helynök. Azt is kiemelte Fodor József: a püspök ismerte Bogdánffy Szilárdot is, Szatmáron már biztosan. Ahová került, tevékenyen részt vett a közéletben, a fizikai munkát sem szégyellve. Jeleskedett a kapcsolatépítésben, a felekezetek közti viszonyok rendezésében, idős korában pedig méltósággal viselte a betegségét. Nem mellesleg pedig jó kézügyességgel volt megáldva, ifjú teológusként ő rajzolt Fodor József és Martin Roos későbbi temesvári püspök (a két majdani főpap osztálytárs volt) érettségi tablójára.

Böcskei László jelenlegi megyés püspök szintén felidézte az elődjével kapcsolatos személyes benyomásait. Mint mondta, amikor Temesváron volt helynök, a püspök többször is felhívta őt telefonon. Sokkal fiatalabb volt a váradi főpásztornál, alacsonyabb rangban is volt, Tempfli József mégis kikérte a véleményét, ezen gesztusában pedig a keresztény alázat jutott kifejezésre. Amikor pedig 2008 decemberében a már püspökké kinevezett Böcskei Lászlót először fogadta Tempfli József a Kanonok soron, az elkerülhetetlen visszavonulásra készülő főpásztor lelki vívódása, küldetéstudata került felszínre. Az utolsó látogatásakor pedig Tempfli József már a halál küszöbén állt. Nem mindig érzékelte a valóságot, lassan távozni készült a földi létből, mégis reagált, amikor megfogta a kezét. Két-három perc telhetett el így, majd végleg elment. „Isteni kegyelem és gondviselés, hogy egy, az életét az egyháznak áldozó ember így tudott távozni. Átölelve, nem egyedül, valamilyen intézetben. Ez valahogy kijárt neki azért, hogy az a szeretet és kedvesség, ami életében jellemezte őt, a halála pillanatában valósággá váljon” – fogalmazott Böcskei László. „Folytatni kell Tempfli József munkáját, az egyház ott kell legyen a társadalom különböző színterein. Arra az összefogásra és egységre van szükség, amit ő mindig hirdetett. Az ő személyes példája legyen tehát az a közösséget éltető erő, amire mindannyian építkezhetünk” – tanácsolta a megyés püspök.

A dedikálás előtt a Kaganovskiy-művészházaspár, Eszter és Artur fellépése méltó lezárása volt az ünnepségnek.