A túlélésre játszanak az idén a hulladékgazdálkodási cégek

Pap István

Jól indult és úgy tűnik, hogy a várakozásokat felülmúló módon működik Romániában a returo betétdíjas italcsomagolás-visszaváltási rendszer, hiszen nyolc hónap alatt, mióta bevezették, több mint egymilliárd csomagolást váltottak vissza, és 49 ezer tonna anyagot értékesítettek. Ezt nyilatkozta a Pro TV-nek Gemma Webb, a Returo elnöke és vezérigazgatója. Van azonban egy hátulütője is a betétdíjas visszaváltási rendszernek, amivel mindeddig az illetékesek nem foglalkoztak, tudniillik, hogy a hulladékgazdálkodási cégeknek komoly bevételkiesést és tevékenység-visszaesést hozott a returo, és ha nem történik valamilyen érdemi változtatás még ebben az évben, akkor jövőre ezeknek a cégeknek egy jelentős hányada csődbe mehet. Erről beszélt portálunknak Pásztai Zoltán környezetvédelmi szakember, a hulladékgyűjtő és -szállító alaptevékenységet folytató AVE Bihor cég tulajdonosi körének képviselője, az Eco Bihor hulladékkezelő központ ügyvezető igazgatója. „Minden szinten ki vagyunk rekesztve a returo rendszerből. A legnagyobb baj az, hogy a returo nincs összehangolva a mi tevékenységünkkel és működésünkkel, emiatt nálunk költségtöbbletek jelennek meg” – fogalmazott. Az igazgató elmagyarázta, hogy az italcsomagolási hulladékok eddig a hulladékgyűjtő és -kezelő cégek rendszerében voltak. Vagyis ezek a cégek gyűjtötték be, válogatták szét, és értékesítették ezt a hulladéktípust. Az így származó bevételekből lehetett csökkenteni a hulladékgazdálkodási rendszer költségeit, vagyis „annyival kisebb számlát állítasz ki a háztartásoknak, amennyivel nagyobb bevételt szerzel az eladásból” – hívta fel a figyelmet Pásztai Zoltán. A betétdíjas visszaváltási rendszer bevezetésével viszont ez a bevétel egycsapásra eltűnt a hulladékgazdálkodási cégek költségvetéséből. Pásztai Zoltán elárulta, hogy az általa képviselt cégek tevékenységének mintegy 30, a bevételeiknek pedig mintegy 25 százaléka tűnt el. Csakhogy egy hulladékgazdálkodási cég nem tudja olyan mértékben csökkenteni az aktivitását, hogy ezt a bevételkiesést ellensúlyozni tudja: hiába megy ki kevesebbszer a hulladékért az autó, mert attól még az amortizációs költség megmaradt, és hiába bocsátanak el néhány dolgozót, mert a fix költségek nem lettek kevesebbek, és az önkormányzatok sem csökkentették a jogdíjakat, amelyeket a hulladékgazdálkodási cégek kell fizessenek nekik a szolgáltatás elvégzéséért. „Mi csökkentettünk mintegy 15 százaléknyi költséget, de 25 százaléknyi bevételünk tűnt el” – összegezte a helyzetet Pásztai Zoltán. Hozzátette: megoldást jelentene, ha ezt a 15 százaléknyi költséget a fogyasztókra hárítanák át, ezt azonban politikai megfontolásból nem engedik, főként az idén, amikor választási év van.

Kizárva 

A szakember elmagyarázta azt is, hogy a nagy italgyártó cégek kötelessége visszavonni a piacról az italcsomagolásokat, és korábban ezek a gyártók a hulladékgazdálkodási cégeket támogatták ebben, de miután a returot a nagy gyártók, többek között a Coca-cola, a Heineken, az Ursus érdekképviselete alapította a román állam részvételével, így most már a gyártók az összes támogatásukat ebbe a rendszerbe öntik, és emiatt ettől a bevételtől is elesnek a hulladékgazdálkodási vállalkozások. Pásztai Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy mivel mind az ötfrakciós szelektív hulladékgyűjtési rendszer, mind pedig a betétdíjas visszaváltási rendszer uniós nyomásra lett kialakítva, ezért logikusnak is tűnik, hogy a két rendszert összehangolják, ami azonban nem történt meg. „Mi jeleztük a részvételi szándékunkat, mert mi ki tudtuk volna egészíteni a returo rendszert úgy, hogy ők abba nem kellett volna befektessenek. Bérszállítást vagy bérválogatást végeztünk volna alvállalkozóként a returoban, de ehelyett tőlünk teljesen független saját gyűjtőrendszert, saját átszámoló rendszert építettek ki, mi pedig teljesen ki lettünk zárva” – vázolta fel a helyzetet a szakember. Az országos hulladékgazdálkodási szolgáltatásokat képviselő szervezet elnöke írt egy levelet a létező komoly problémákról, amelyet a szervezet el is küldött a minisztériumnak, de válasz azóta sem érkezett rá – árulta el Pásztai Zoltán. A helyzet immár olyanná vált, hogy „a hulladékgazdálkodási cégek az idén a túlélésre játszanak” – fogalmazott, hozzátéve, hogy ha nem sikerül még az idén megtalálni a megoldásokat, hogy azokat 2025-ben már gyakorlatba is ültessék, akkor jövőre komoly fennakadások lesznek a hazai hulladékgazdálkodási rendszerben. Mivel idén válszatási év van, ezért arra számít, hogy egyes cégek a kampányra időzítve fognak valamiféle tiltakozási akcióba kezdeni, mert ennek nagyobb hatása lesz, és ezáltal akarnak majd nyomást gyakorolni a kormányra, hogy tegyen valamit. „A központi hatalomnak nem lenne szabad kihagynia a returo rendszerből a hulladékgazdálkodási cégeket, mert ha mi megtorpanunk, akkor az összes többi hulladéktípus elszállítása és kezelése problémás lesz” – jelezte.

Van még hova fejlődni

Végezetül kifejtette: „Környezetvédelmi szakemberként azt mondom, hogy jó, hogy beindult a betétdíjas visszaváltási rendszer, de legalább tizenöt évvel hamarabb kellett volna érkeznie, és még fejleszteni kell”. Megítélése szerint meglehetősen nehézkesen megy a visszaváltás. „Én még fél óránál kevesebbet nem álltam, hogy 30–40 csomagolást le tudjak adni. Már azon voltam, hogy odaadom az első szegény embernek, hogy tessék, vigye, csak ne várjak fél órát, mert lehet, hogy az a fél óra nekem többet ér, mint 25 lej” – mondta. Még ennél is nagyobb gond az, hogy nem mindenhol elérhető a returo-rendszer, különösen a kisebb falvakban vannak gondok, tehát sokkal több átvételi pontra van még szükség. Hozzátette, hogy Európában sok országban bevezették már ezt a visszaváltási rendszert, és tapasztalatai szerint Finnországban működik a legjobban, ott ugyanis gyakorlatilag bárhol, a falusi sarki ábécében is be lehet váltani az italcsomagolást, és ha valaki nem akarja levásárolni a visszaváltás értékét, akkor pénzt kap cserébe. Elméletileg ez Romániában is így működik, csak nem beszélnek róla, mert a boltosoknak az az érdekük, hogy az emberek levásárolják a visszavitt csomagolás értékét, nem pedig az, hogy pénzt adjanak értük – fejtette ki végül Pásztai Zoltán.