Fogadalomtétel zajlott a váradvelencei plébániatemplomban

Ciucur Losonczi Antonius

Az Élet Kenyere Közösségben különböző életállapotú hívők (laikusok, házasok, egyedülállók és megszenteltek, valamint papok es diakónusok) egy közösségben élnek, Jézust követve, közösséget vállalva a szegényekkel, szolgálva a gyermekeket, hirdetve az evangéliumot. Imaéletük sarkalatos pontjai a naponta végzett szentmise, a szentségimádás, a zsolozsma- és szentírásolvasás. A váradi közösséghez tartozó Veronika és Mária Zsuzsanna nővért, valamint László testvért rendszeresen lehet látni jellegzetes viseletükben a váradvelencei és más római katolikus templomokban tartott szertartásokon.

Homíliájában Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet: eljött a hálaadás ideje, ugyanakkor az odaajándékozásé is. És az ünneplők nem csak Veronikára kell gondolniuk, hanem saját magukra is, hiszen keresztényként feladatunk és egyúttal kötelességünk is, hogy mindig felajánljuk magunkat Istennek. A fogadalomtételi szertartás pedig ugyanazt a struktúrát követi, mint a bérmálás szentségének a kiszolgáltatása. A bemutatással kezdődik, és annak a meghirdetésével, hogy a jelölt milyen szándékkal lép az oltár, illetve az Úr elé. Mely előrelépésnek a pillanatát tulajdonképpen minden hívő ember átéli amikor imádkozik. Ez az ünnepély azonban mégis más jellegű. Más természetű az elköteleződés, hiszen megújulást eredményez a személy és a közössége életében, magyarázta a főpásztor. Hozzátette: Az Élet Kenyere Közössége nem annyira ismert vagy elterjedt az egyházmegyében, nem bír mély történelmi gyökerekkel. A tagjai azonban tanúságtevő szolgálatot próbálnak hűségesen teljesíteni. A fogadalomtétel pedig nem mindennapi cselekedet, annál is inkább, hogy a megszentelt élet közösségeiben ez egyre ritkább, hiszen egyre kevesebben választják ezt a hivatást.

Arról is beszélt a megyés püspök: üzenete van annak, hogy a fogadalomtétel éppen Szent Maximilian Kolbe napjára esik, mivel a vértanúság is mindig arról szól, hogy az embernek sikerül a hit ereje által lemondania önmagáról, hogy szinte megsemmisülve Istennek adja magát, felajánlva neki mindenét. És jelzésértékű az is, hogy a fogadalomtétel Mária ünnepére készülődve történik, hiszen ha valakiről biztosan elmondható, hogy hiteles az önfelajánlás gesztusának a gyakorlásában, akkor az a Szűzanya.

Azt is kiemelte Böcskei László, hogy a felolvasott evangéliumi részben elhangzott az a krisztusi kijelentés, miszerint “nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja a barátaiért”. Egyes fordításokban a testvéreiért, de a püspök olvasatában a barátaiért szó  jobban tükrözi az emberi kapcsolatokat, és minden vállalás- így egy fogadalomtétel is- végső soron a kapcsolatok milyenségéről is szól, arról, hogy mennyire mélyek, tiszták és valódiak ezek.  Az odaadott élet pedig azt is jelenti, hogy milyen mértékben értékeljük önmagunkat. Felismerjük-e azt, hogy Isten teremtményeiként mi ajándékok vagyunk mások számára, s arra kell törekedjünk, hogy kötelességvállalásaink és önmagunk felajánlása által Isten szeretete nyilvánuljon meg.

Veronika nővért az egyháztanács és a nőszövetség nevében Fleisz Judit köszöntötte, az orgonán Tóth Beáta kántor játszott.