Gyászhírek, augusztus 22.

Már 4 éve, hogy elhunyt a szeretett feleség, édesanya, nagymama, anyós, ILYÉS IBOLYA (szül. TARCZALI). Négy év telt el, de emléked örökké a szívünkben él. A szeretet, amit adtál, az öröm, amit életünkbe hoztál, mindörökre velünk marad. Hiányzol, de tudjuk, hogy most is vigyázol ránk, ahogyan mindig tetted. Köszönjük mindazt, amit adtál nekünk, és az időt, amit együtt tölthettünk! Szeretünk, és soha nem feledünk! Emléked örökre szívünkben marad!

Szívemben örökké tartó fájdalommal emlékezem drága unokámra, FARKAS KLAUDIA ALEXANDRÁRA (élt 15 évet, Fugyivásárhely) halálának 3. évfordulóján. „Amikor kialszik egy láng, újra gyújtod,/ Amikor kialszik egy élet, siratod a sírig.../ Csendes a temető, mindenütt virág,/ Lassú lépteim vezetnek hozzád./ Sírodon a sok virág, öröm nélkül marad,/ Hisz a virágokra fájó könnycseppek hullanak./ Végtelen szeretetem őrzi emléked,/ Örökre velem vagy, bár el nem érhetlek./ Téged elfeledni soha nem lehet,/ Sajnos, meg kell tanulni élni nélküled./ Az élet nehéz, néha mostoha,/ Szeretni megtanít, de feledni soha./ Érted hulló könnyeim soha el nem múlnak,/ A jó Isten adjon örök nyugodalmat!” Áldott emléked szívében őrzi egy életen át Fugyi mama.

Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk drága halottunkra, IFJ. ZALÁNYI ZSIGMONDRA, akit ma 12 éve kísértünk utolsó útjára. „Hosszú útra mentél, mindenkitől távol,/ Csak mi tudjuk, hogy mennyire hiányzol./ Csak az idő múlik, feledni nem lehet,/ Szívünkben örök a fájdalom és a szeretet./ Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél,/ Nem haltál meg, csak álmodni mentél.” Szeretettel emlékezik rá bánatos édesanyja, húga és családja.

Szomorú szívvel emlékezünk a szeretett testvérre, sógorra, keresztapára, IFJ. ZALÁNYI ZSIGMONDRA halálának 12. évfordulóján. Emlékét őrzi bátyja, Sanyi és családja.

Ma is megtört szívvel emlékezünk vissza arra a napra, mikor 12 évvel ezelőtt a legdrágább férj, apa és nagyapa, IFJ. ZALÁNYI ZSIGMOND örökre itt hagyott bennünket. „Megpihent szíved,/ Szemed álomba merült./ Felszállt a lelked,/ Angyalok közé került./ Nappal angyalként jössz hozzánk,/ Éjjel csillagként ragyogsz,/ Igaz, nem látunk, de tudjuk,/ Fentről mindig ránk mosolyogsz.” Emlékezik rá felesége, Erzsike, fia, Levente, menye, Enikő és unokái, Zsófia és Kristóf.