Nagyváradon tartottak csendes napokat a Hittudományi Egyetem tanárai és diákjai

Ciucur Losonczi Antonius

A Debreceni Református Hittudományi Egyetem (DRHE) több mint száz diákja és tanára töltötte az elmúlt hétvégéjét Nagyváradon. A szálláshelyük a Posticumban volt, illetve a főbb tevékenységeik is ott zajlottak, vasárnap délelőtt pedig a várad-csillagvárosi gyülekezetnél vendégeskedtek. 

Dr. Gonda László rektorhelyettes lapunknak azt nyilatkozta: ugyan nem minden alkalommal vonulnak el, de az utóbbi években többször is előfordult már, hogy a félévkezdő csendes napokat nem a cívis városban, hanem valamilyen külső helyszínen rendezték meg. „Kicsit a zarándoklatok hagyományait folytatjuk ezáltal, elvonulunk és így koncentrálunk Isten igéjére, illetve arra, hogy belső elcsendesedéssel tudjuk elkezdeni az egyetemi tanévet” – fogalmazott. Amúgy ez esetben a Bihar megyei, pusztaújlaki származású, korábban Nagyváradon is tanulmányokat folytató Lőrincz Johanna volt az ötletgazda és a közvetítő, aki a Hallgatói Önkormányzat elnöke, vagy ahogy Debrecenben a kollégiumi szokásoknak megfelelően nevezik, egyetemi szenior. Egység és sokféleség Krisztusban volt a csendes napok témája, és az intézményvezető elmondása szerint ennek három oka is volt. Egyrészt maga a felvetés, hogy mit jelent Krisztusban egységben lenni egymással mindig örök kérdése a keresztyén egyháznak. Másfelől ezekben az időkben sokféle nehézséggel küzd a Magyar Református Egyház, ezért úgy gondolták, fontos, hogy az egységüket hangsúlyozzák. Harmadrészt pedig tizenöt éve történt, hogy Debrecenben ülésezett az az alkotmányozó zsinat, melynek döntése nyomán a Kárpát-medencei magyar református közösségek ismét egy egyházba tömörültek.
Az egység ügye tehát sok minden miatt aktuális, és ennek témaköréről többfajta formában is elmélkedtek ittlétük alatt. Áhítatokat szerveztek és előadásokat hallgattak meg – a bevezető expozét Szanyi György hajdúsámsoni református lelkipásztor tartotta a számukra. Majd a teológiaszakos hallgatók váradi és környékbeli lelkészek vezetésével csoportos beszélgetéseken dolgozták fel az elhangzottakat. „Ezúton is köszönjük Dénes István Lukács püspökhelyettesnek, hogy ezt lehetővé tette” – jelezte Gonda László. Utána műhelybeszélgetéseken vitatták meg az egység kérdésének különböző területeit, nemcsak szóban, hanem a gyakorlatban, különféle kreatív módon is. Természetesen városnézésre is lehetőség adódott. „Én nagyon szeretem Nagyváradot, nem először járok itt, baráti kapcsolat is fűz a Vincze lelkészházaspárhoz. Mindig magával ragad ennek a városnak a sokszínűsége, a kultúrája, a magyar történelembe való beágyazódottsága. Debrecen és Nagyvárad nagyon sok szálon kötődik egymáshoz, a Debreceni Kollégium például Várad nélkül nem létezne, jó értelemben vett szomszéd várak vagyunk” – fogalmazott a DRHE rektorhelyettese.

A vasárnap délelőtti istentisztelet kezdetén Vincze Zoltán tiszteletes köszöntött mindenkit, majd Horsai Ede iskolalelkész hirdette az igét a Rómabeliekhez írt levél 8. részének 14–15., illetve 18–19. versei alapján. Prédikációját arra a gondolatra építette, hogy a Szentírás szerint a világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését, ugyanakkor egy olyan történelmi időszakot élünk, amikor a világiasság számít modernnek, „menőnek”. Ha azonban egységet, közösséget, nemzetet, családot akarunk, akkor egy olyan Embert kell várjunk, aki más. Látja a kiutat mostani helyzetünkből, hiszen tudja, hogy milyen a romlás előtti állapot. Mert az életünk labirintus ugyan, de végül el kell jutnunk Istenhez – hangsúlyozta a lelkipásztor.
A rendhagyó úrvacsoraosztás előtt Vinczéné Pálfi Judit lelkész olvasta fel az 51. zsoltárt könyörgés gyanánt, hogy aztán bűneiket megvallva, megkönnyebbült lélekkel vegyék magukhoz a kenyeret és a bort a jelenlevők. Az ünnepi istentiszteleten debreceni diákok szolgáltak zenei műsorral.