Együtt hangolódtak karácsonyra a váradi egyházmegye papjai

Ciucur Losonczi Antonius

Az idén egy kicsit másképp hangolódtak a közelgő karácsony ünnepére a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye papjai és szerzetesei. A rendezvény szentségimádással, illetve elcsendesedéssel kezdődött a székesegyházban, ahol az Úr kegyelmét és segítségét kérték. Majd útban a püspöki palota felé megálltak néhány percig a téren felállított betlehemi jászol előtt, ahol magyar, szlovák és román nyelvű karácsonyi énekek csendültek fel. Történetesen éppen ott voltak a 16. számú általános iskola magyar előkészítő osztályos kisdiákjai Krasznai Tünde tanítónővel, így ők is bekapcsolódtak megszeppenten egy kicsit az éneklésbe.

A díszteremben Böcskei László megyés püspök köszöntötte oltártestvéreit. Arra hívta fel a figyelmet: az egyházmegye főtemplomában minden éjféli szentmise előtt ünnepélyesen fel szokták idézni egy liturgikus vezérkönyvből, a 15-16. században létrejött római martirológiumból azt a világtörténelmet meghatározó jelenetet, mely leírja Jézus születését. A szövegben pedig elhangzik az a kulcsmondat, hogy Jézus megszületett, mely lezárja tulajdonképpen azt, amit a martirológiumban a világ teremtésétől kezdve összefoglalnak. Karácsony tehát egy olyan pillanat, amikor ünnepelni készül és akar mindenki, a papoknak pedig arra kell törekedniük, hogy az igazi ünnepléshez vezessék el a mai idők embereit. Ne felejtsék el, hogy mi a lényeg, az a feladatuk tehát, hogy hirdessék az örömhírt. Ez nem könnyű, hiszen éppen rossz értelemben vett friss hír, hogy egy svédországi nagyvállalatnál megtiltották azt, hogy az alkalmazottak boldog karácsonyt kívánjanak egymásnak, mert ez szerintük sértheti úgymond valakik méltóságát. „Próbáljunk nem kimerülni a karácsony szervezésében, hanem járjon el bennünket is a valódi örömüzenet, így hirdetve ezt!” – tanácsolta a főpásztor.

Arról is beszélt a püspök, hogy egy olyan mondat is elhangzik ilyenkor az evangéliumból, miszerint „Mindenki elment a maga városába”. És egy fontos kijelentés, mert azt üzeni számunkra: mindannyian úton vagyunk, de időt kell szenteljünk arra, hogy elmenjünk oda, ahol a gyökereink vannak, illetve a papok esetében ahonnan a hivatásuk fakad, találkozva azzal, aki hozzánk érkezett kisdedként. Nem feledkezve meg arról, hogy az égre emeljék a tekintetüket, hiszen ezt szimbolizálja az, hogy a karácsonyi történetben a pásztorok a szabad ég alatt tanyáztak – magyarázta Böcskei László.