„A Crişul egy igazi, nagybetűs csapat!”

Jósa Attila 

– Egykori fényéhez képest kis túlzással egy romokban heverő klubot vett át három évvel ezelőtt. Hol látta a legnagyobb problémákat? 
– Ez egy nagyon jó kérdés, mert bármire rátettem a kezem, semmi nem működött, semmi nem volt a helyén, semminek nem volt rendszere. Sportolók is alig voltak. Nagyon meglepett, hogy olyan állapotban van a sportklub, mint amilyenben átvettem. A legfurcsább az volt, hogy ez senkinek nem szúrt szemet évekig. Nagyon mellbe vágott, hiszen ennek a klubnak voltam az igazolt versenyzője hosszú időn keresztül. Idővel bebizonyosodott, hogy az edzők, a szakmaiság rendben vannak, máshol kell keresni a probléma gyökerét. De a kérdésre a válasz lenne, hogy megkerülhetetlen tényező a láthatóság, a közösségi médiában való aktivitás, ez volt az első, amin változtattam. 

– A klubnál mennyire voltak vevők az újításaira, ötleteire? 
– Szerintem meglepődtek azon, hogy végre valakit érdekelt az ő munkájuk. Az irodám ajtaja mindig nyitva állt a crişulos közösség előtt. Megtudtam, hogy volt olyan edzőnk, aki korábban fél évig nem is jött a székház közelébe, ez most teljesen elképzelhetetlen lenne. Sokat köszönhetek Tulkos Rómeónak és Cosmin Goinának, ők a kezdetektől mellettem álltak, és szakmailag mindig jó döntéseket hoztak. 

– Mint említette, korábban a Crişul igazolt sportolója volt. 
– Versenyszinten asztaliteniszeztem nyolc éven át a klubnál, de az érettségi előtt nem sokkal Magyarországra igazoltam, így minden hétvégén ingáztam a versenyekre. Itt a klubnál nagyon jó kis csapatunk volt a kilencvenes években, a Szuperligában is szép eredményekkel szerepeltünk. 

– Az asztalitenisz szakosztályt a tavaly indította újra a klub. Mennyire volt nehéz edzőket találni? 
– Ez a szakosztály jelenti az egyik legnagyobb kihívást a számomra. Nincsenek edzők, nincs utánpótlás ezen a téren, de ez szinte az összes szakosztálynál így van. Ez egy állami sportklub, csak kvalifikált szakembereket alkalmazhatunk. Nagyon kevesen vállalják, hogy Bukarestbe utazzanak edzőképzésre. Első intézkedéseim egyike volt, hogy elindítottunk egy mentorprogramot, sportinstruktori diplomákat adtunk egy sor volt sportolónknak, ezáltal is megpróbálva újra integrálni őket az egyesület életébe. 

– A Crişul tavaly egy nagyszabású gálával ünnepelte alapításának 65. évfordulóját. Milyen volt a fogadtatás az egykori kiválóságok részéről? 
– Nagyon meglepődtek, a szervezés időszakában volt, aki azt hitte, hogy csak szórakozunk vele, amikor megkerestük. Visszahívtak, hogy most akkor ez nem vicc? 

– Mire a legbüszkébb az elmúlt három évből? 
– Az elért eredményekre, és arra, hogy ezeket csapatmunkával értük el. A klubnál nincs diktatúra, nem az van, hogy én mindent tudok, a döntéseket, melyeket meghozunk a klub érdekében, hosszas beszélgetések, néhol parázs viták előzik meg. Felsorolni sem tudnám, hány érmet nyertünk az elmúlt három évben, de a klubnál mondják, hogy ilyen eredményes időszakunk soha nem volt, lassan mehetünk nyugdíjba. A vízilabdára különösen büszke vagyok, hiszen ez a váradiak kedvelt sportága. Idén 7 pólócsapatot versenyeztettünk, ebből 6 érmet is szerzett. 

– Az ifjúsági csapatok sikere után mennyire lehet realitása annak, hogy a jelenleg Egyetem SK néven futó felnőttcsapat szintet tudjon lépni, és bekerüljön a Szuperliga legjobb négy csapata közé? 
– Meg fogjuk csinálni! Az egyetemmel kötött megállapodásunknak köszönhetően két vízilabdázót már idén haza tudtunk hozni Magyarországról. Sorin Buhaş, az ESK vezetője remek partner ebben, a megállapodásból pedig a női kosárcsapat is profitál. A gyermekeknek van perspektívájuk, ingyen járhatnak egyetemre, bármilyen szakra, lehet az akár orvosi, emellett ebédet és prémiumot is kapnak. Rengeteg fontos tornát hoztunk Váradra, legutóbb női kosárlabdában, de vízilabdában is. Hétvégén emiatt tele vannak a szállodák, itt esznek, alszanak legalább százan. Ezek is fontos dolgok, még ha nem is annyira látványosak. Utólag szintén jó döntésnek bizonyult a VSK-val kötött megállapodás, az U17-es egyesített pólócsapat idén bajnoki címet nyert, és nem egymás ellen küzdöttek a váradi gyermekek, mint korábban. 

– Önkormányzati szinten mennyire van megbecsülve a klub? 
– Egyáltalán nincs, szoktam is mondani, hogy ez a pillér nagyon hiányzik a városvezetés részéről. A megbecsülés, a tehetségek gondozása, itthon tartása. Amikor tavaly év végén egy hétvége alatt két aranyérmet hoztunk vízilabdában, akkor igenis járt volna a gratuláció, mert ilyen nem volt korábban. A gondoskodó, tehetséget támogató, elismerő és felkaroló rész hiányzik és ameddig ez nem változik, addig a gyermekeink is hamarabb elmennek, lehet itt akármilyen infrastruktúra, bármi, mert egyszerűen nem alakul ki a kötődés. 

– Mi az, amiben még tud javulni a klub? 
– Mikor idekerültem, mindössze 100 leigazolt sportolónk volt, most több mint 500-an vannak. Versenysportról beszélünk, ez egy óriási szám, de ha jól dolgozunk, lehet akár még magasabb is. Vannak szponzoraink, minden sportolónk kapott felszerelést. Hogy várjam el a fiataloktól, hogy sikeresen szerepeljenek csapatként, ha még a fürdőnadrág sem egyforma rajtuk?

– Nagyon aktív közösségi életet él, ez a rengeteg utazás, esemény mennyire egyeztethető össze az anyasággal? 
– Élsportolóként megtanultam pár fontos dolgot, ilyen az időbeosztás és a mértékletesség. Igyekszem mindenben megtalálni az egyensúlyt. A gyermeket ahová tudom, viszem magammal, így mondhatni a város szeme láttára nő fel. Ezáltal ő is rengeteg tapasztalatot szerez. A férjem, Kardos M. Róbert színművész jelenleg a kolozsvári társulatnál kapott munkát, úgyhogy ez egy nehezebb időszak ebből a szempontból. 

– Mit üzenne azoknak a szülőknek, akik azon vacillálnak, hogy hova írassák be a gyermeküket sportolni? Miért a Crişul lenne a legjobb választás?
– Mert a Crişul egy igazi, nagybetűs csapat. Ez egy váradi sportklub, itt vagyunk, megtalálhatóak vagyunk, nálunk kétnyelvűség van. Erre is büszke vagyok, ahogy arra is, hogy az esélyegyenlőségre is nagy hangsúlyt fektettünk. Az a hitvallásom, hogy mindenki jól kell magát érezze. Fontosnak tartanám megemlíteni, hogy a fogyatékkal élő gyermekeket is felkaroltuk, minden héten vannak úszó foglalkozásaink a Bonitas és a Cristal egyesületek munkáját segítendő. Két gyermeket le is fogunk igazolni közülük, és az élsport irányába fogjuk terelni őket, annyira ügyesek. A megyében is elindultak az együttműködések, Székelyhídon és Nagyszalontán is úszásoktatás folyik, azzal a céllal, hogy találjuk meg az ottani tehetségeket. Amikor gyűlést tartunk a szülőkkel, vagy említhetnénk akár a Facebook-ot is, két nyelven zajlik a kommunikáció, és nincs ezzel semmi gondja senkinek. Ez is az elfogadásra nevel, egy csapatban vagyunk, együtt toljuk a szekeret. Partnerek vagyunk a szülőkkel, ez a klub talán legfontosabb pillére.