Hol vagytok, régi barátok...?

Szabó Csilla

Harmincötödik érettségi találkozónkat tartottuk nemrég a volt Történelem-Filológia Líceum – ma Mihai Eminescu Főgimnázium –, 1988-1989-ben végzett XII. B és D, magyar tagozatú, volt diákjai. Szép lassan gyülekeztünk az iskolánk előtt. Jöttek a B-sek, majd lassan a D-sek is. Alig ismertünk egymásra, néhányunknak csak a neve volt ismerős, kicsit "megöregedve", de ugyanolyan izgatottan vártuk az oszifőket, akik, becsületükre legyen mondva, hosszú utat tettek meg, hogy ismét lássanak bennünket. Közben megérkezett Boer Antal matek- és László István történelemtanárok, osztályfőnökeink. A meglepetés Kovács Viktória francia szakos tanárnő volt. Az archívumból kikértük a naplókat, majd egymás hangját alig hallva, bevonultunk egy eldugott kis osztályterembe.
A két osztályból 35-en voltunk jelen. Bár sokan ígérték, mégse jöttek el. Az oszi felolvasta a névsort és megkért bennünket, hogy mondjunk pár szót magunkról, eddig elért álmainkról, céljainkról. Jó hangulatban teltek az órák, néha, mint a rossz gyerekek, viccelődtünk, beszélgettünk.
A D-sek oszija is névsorolvasást tartott, majd később mi kérdeztük volt tanárainkat, hogy alakult az életük ennyi év alatt. Megemlékeztünk még élő és már elhunyt tanárainkról, osztálytársainkról, felelevenítve egy-egy vicces történetet. Mi voltunk az utolsó generáció a fordulat előtt, akiknek mindent el kellett tűrnünk, sok megaláztatást, igazságtalanságot, amikor befejeztük a XII. osztályt. Tanáraink széles mosollyal arcukon állapították meg, hogy mindenki a helyén van és elérte kitűzött célját.
A rendhagyó osztályfőnöki óra véget ért. Átsétáltunk a városon és finom falatokkal megkoronázva, estig vacsoráztunk, beszélgettünk egy kis vendéglőben. Jól éreztük magunkat, nosztalgiáztunk kicsit. Így telt el egy szombati nap, itt, Nagyvárad szívében.