Gyászhírek, október 29.

Fotó: Illusztráció

Végtelen szomorúsággal emlékezem életem legfájdalmasabb napjára, amikor elveszítettem a legjobb, legdrágább, imádott, felejthetetlen és pótolhatatlan drága jó férjet, TURUCZ LÁSZLÓT (szül. Érmihályfalván, volt nagyváradi lakos). Egy őszi reggelen életem romba dőlt, elveszítettem azt, ki igazán szeretett. Nincsenek szavak, amik kifejeznék, mennyire fáj a hiányod. Ma 8 éve, hogy hirtelen elmentél, itt hagytál árván, el sem tudtál búcsúzni tőlem, akit tiszta szívből szerettél, igazán, s én azóta szenvedek, mert nélküled semmit nem ér az életem. Áldja meg az Isten a munkás két kezedet és a drága jó szívedet! Azt a boldogságot, amit tőled kaptam, úgy hoztad el nekem, ahogy megálmodtam. Nem tudlak elfeledni, bármerre is járok, hisz mindig fogtad két kezemet, akkor is, ha mások elengedték. A fájdalom szorítóan tépi szívemet, de emléked kitörölhetetlen. Köszönök mindent, amit értem tettél, nincs az az óra, hogy ne lennél eszemben. Pihenj, te drága szív! Míg élek, siratlak. Drága jó férjem, nyugodj békében! Emlékezik rád összetört szívű, beteg feleséged, Pirike, akiért az életedet áldoztad volna.

Annyira akartam élni, A betegséget legyőzni. Búcsúztam volna tőletek, De erőm nem engedett. Így búcsú nélkül, Szívetekben tovább élhetek! Fájó szívvel emlékezünk MOLDA ERZSÉBETRE (szül. BALAJTI), aki ma egy éve itt hagyott minket. Emlékeznek rá: férje, leányai, vejei és unokái.

Fájó szívvel emlékezem drága testvéremre, MOLDA ERZSÉBETRE. Ha fejfád mellett ég a gyertya, látom benne arcodat, Odafentről nyújtod felém karodat. Vigyázol rám most is, ugyanúgy, mint régen, Drága jó testvérem, sosem feledlek el téged! Húgod, Kati, sógorod, keresztfiad és családja.