Újra pályán a fiatalok: lendületet kapott a nagykágyai foci

Erdon-összeállítás

Nagykágyán új fejezet kezdődött a sportéletben: hosszú szünet után ismét gyermekzsivajtól és labdapattogástól visszhangzik a szakközépiskola tornaterme. Anno, gróf Pongrácz Vilmos ötlete alapján indult útnak a labda, Juhász György (a Székelyhídi Törekvés akkori kapusa, majd többször is ifjúsági edzője) heti két alkalommal edzett majdnem húsz fiatalt. Most, Orbán Csaba református lelkész kereste fel Juhászt, aki a Töri megszűnése után örömmel vállalta el a feladatot. 

„Akkor is és most is elmondtam, hogy hosszú távon, versenyeztetés nélkül nehéz fenntartani a fiatalok érdeklődését, lelkesedését. Éppen ezért, tanulva a múlt tapasztalataiból, inkább a kisebbekre fektetjük a fő hangsúlyt, 14 éves korig várjuk a srácokat” – mondta el Juhász. 

Juhász György tisztában van azzal, hogy az elöregedő faluban nincs sok gyermek, és sajnos egyre kevesebben érdeklődnek a sportolás iránt. Ennek ellenére úgy gondolja, hogy a jelenlegi korosztállyal hosszabb távon is lehet együtt dolgozni. Hoszszú labdarúgó-pályafutása és az eközben kialakított kapcsolatok lehetőséget adhatnak arra, hogy akár amatőr szinten is megmérkőzzenek más települések, akár igazolt focistáival. Emellett a tervek között szerepelnek kirándulások, mérkőzések látogatása és egyéb közös programok is, amelyek tovább erősíthetik a csapatot. 

Nincs sportcsapat edzési lehetőségek nélkül, a szakiskola tornatermét heti két alkalommal ingyen kapták meg a gyerekek, Zsigmond Levente igazgató közbenjárásával, tavasszal pedig, gróf Pongrácz Vilmos legnagyobb örömére, a családi birtokon fekvő, füves focipálya várja a sportolni vágyókat. 

„Mint minden út, ez is picit nehezen indult. Nyolc gyerekkel kezdődtek az edzések, köztük az én két fiammal – meséli Orbán Csaba lelkész. – A legkisebb hat, a legnagyobb 13 éves volt, el lehet képzelni, hogyan lehetett összehangolni az egyórás találkozókat. Szerencsére a fiúk azért jól reklámozzák a közös munkát, decemberben már tizennégyen intettünk búcsút az évnek, egy jó hangulatú Szülők–Gyerekek focimeccs után.” 

Juhász György megerősítette a lelkész szavait, és örömmel állapította meg, hogy a feladatok végre kezdenek normalizálódni és átláthatóvá válni. Kiemelte, hogy nagyon nem mindegy, ha egy hatéves gyerekkel szemben egy hasonló korú társ áll, és nem egy 13 éves. Elmondása szerint a kisebbekkel visszamennek az alapokhoz, míg a nagyobbakkal már komolyabb gyakorlatokat, sőt akár taktikát is elkezdhetnek beépíteni. 

Személyes sikerélményként említette, hogy a csapattal már egy apró, de fontos eredményt elértek: egy edzés után mindenki zokszó nélkül seprűt és felmosót ragadott, és köszönetképpen az iskola felé kitakarították a tornatermet. Hangsúlyozta, hogy a csapat ajtaja továbbra is nyitva áll, és mindössze havi 20 lej tagsági díj ellenében lehet csatlakozni, amely a csapat költségeit fedezi. Juhász biztosított mindenkit, hogy januárban újult erővel és hatalmas lelkesedéssel folytatják a munkát.