Szenvedély

„Őrületes, megmagyarázhatatlan boldogság, amit érzek. Meg kellett szabadulnom attól a tüskétől, hogy a válogatottal is nyerjek valamit, hosszú éveken át közel voltam ehhez, tudtam, hogy egyszer meg fog történni. Hálás vagyok Istennek, hogy megadta nekem ezt a pillanatot.”

Ugye, nem volt nehéz kitalálni, hogy ezt Lionel Messi nyilatkozta? Az argentin válogatott magyar idő szerint vasárnap hajnalban megnyerte a Copa Américát, ráadásul a döntőben a brazilokat verte meg 1–0-ra Rio de Janeiróban, tehát minden adott volt a felhőtlen boldogsághoz. Már mint argentin részről, ami nem csoda: Messi ezt megelőzően mindegyik döntőjét elbukta Argentínával, 2007-ben, 2015-ben és 2016-ban a Copa Américán, 2014-ben pedig a világbajnokságon kellett beérnie az ezüsttel. Mi több, 1993-as Copa América-elsőségük óta egészen mostanáig az argentinok az összes döntőjüket elveszítették felnőttszinten, miközben a brazilok ugyanebben az időszakban kétszer nyertek világbajnokságot (1994, 2002) és ötször Copát (1997, 1999, 2004, 2007, 2019) egy-egy elveszített döntő mellett (1998, illetve 1995).

Aki látott meccseket vagy legalább összefoglalókat a tornáról, az tanúsíthatja,

a most 34 éves Lionel Messi másfél évtizedet fiatalodott, olyan szenvedéllyel futballozott, mint pályájának elején, a Barcelona sikereinek a csúcsán.

Gyermeki örömmel ünnepelt minden gólt és gólpasszt, hatalmas szívvel harcolt, régen látszott ennyire motiváltnak. Jellemző példa erre a Kolumbia elleni elődöntőnek a tizenegyespárbaja, amikor az argentin többször is komoly indulattal odaüvölti egykori klubtársának, Yeeri Minának, hogy „Most táncolj! Most táncolj!”, amikor a kolumbiai védő kihagyta a maga lehetőségét. Volt előzménye az ügynek, ugyanis Mina az Uruguay elleni negyeddöntő tizenegyespárbajában látványos táncot lejtett, miután akkor értékesítette a saját kísérletét.

De nem ez a fontos. Itt van a világ egyik valaha élt legjobb játékosa, aki hatszor vehette át az Aranylabdát, klubszinten mindent megnyert többször is, a vagyonát euróban számolva milliárdos nagyságrendben tartja számon, és mégis, a válogatottal elért sikerért képes megőrülni. De a legszebb az volt, amikor a döntő után a pályán összetalálkozott jó barátjával, Neymarral: percekig álltak összeölelkezve Neymarral, és vigasztalta a vereség miatt zokogó brazilt.

Okkal mondjuk, a profi futball kőkemény üzlet. De tegyük hozzá: csak addig marad eladható, amíg ilyen szinten képes benne tombolni az érzelem.